Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése
A BELVIZEK HIDROLÓGIAI JELLEMZÉSE 10. ábra. Az 1966-1980. évi átlagos lefolyási tényező az Alföld belvízi tájegységeiben Az elöntés és a lefolyás kapcsolata A belvízi jelleggörbe A fajlagos elöntés és a fajlagos lefolyás több évre vonatkozó összetartozó évszakos csúcsértékeit koordinátarendszerben ábrázolva és a pontokat kiegyenlítve egy kapcsolati görbét kapunk, melyet belvízi jelleggörbének nevezhetünk, ugyanis a görbe alakja (meredeksége) kifejezi a vízgyűjtő jellegét, a vízrendezés színvonalát, az összegyülekezési és lefolyási viszonyokat, melyek tájegységenként és évszakonként eltérők. A belvízi jelleggörbéről bővebben előző beszámolónkban (Pálfai 1986) szóltunk. A belvízi hurokgörbe Ha a belvizhullám kialakulásának időszakában a fajlagos elöntés és a fajlagos lefolyás összetartozó napi adatait koordinátarendszerben ábrázoljuk és a pontokat időrendben összekötjük, egy hurokszerű görbét kapunk, melyet az árvízi hurokgörbe (Vágás 1984) mintájára belvízi hurokgörbének nevezünk. A 11. ábrán bemutatott belvízi hurokgörbét az Alsó-Tisza balparti tájegységben 1975 nyarán kialakult belvízhullám adataiból szerkesztettük. A hurok mérete és alakja (tágassága) a vízgyűjtő jellegén kívül az aktuális hidrológiai helyzetet is tükrözi. A belvízi hurokgörbe - a koordinátatengelyek adott iránya mellett - általában az óramutató járásával el123
