Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése
A BELVIZEK HIDROLÓGIAI JELLEMZÉSE csülhető, szélső esetben az 50-60 cm-t is elérheti. Ezek szerint az elöntésben tározódott vízmennyiség az elöntött területre vonatkoztatva átlagos viszonyok között 1000-2000 m3/ha, szélső esetben 5000-6000 m3/ha lehet. A belvízi lefolyás jellemzői A lefolyás szó használata a belvizekkel kapcsolatban nem egészen helyénvaló, mert a belvizek természetes lefolyását erőteljes emberi beavatkozások segítik vagy fékezik. Ezért inkább belvízlevezetésről kellene beszélnünk. Hidrológiai tanulmányról lévén szó, mégis megmaradunk az eredeti kifejezésnél, annak ilyenformán tágabb értelmezést kölcsönözve. A lefolyási adatsorok homogenitásáról nagyjából ugyanazt mondhatjuk, mint az döntési adatsorokról: a fokozódó emberi beavatkozások ellenére - többek között az ellentétes előjelű hatások miatt - nagyobb térségekre vonatkozó adatsoraink általtában eléggé egyöntetűek, statisztikai földolgozásra alkalmasak. A lefolyási adatok sajnos nem elég pontosak, mert rendszerint közvetett mérésekből (vízállások, szivattyúzási idők mérése stb.) származnak, az átfogó jellemzés céljára azonban megfelelnek. A lefolyás csúcsértékei A 5. ábrán példaképpen bemutatjuk, hogyan változott a lefolyás 1961-1985 között az Alsó-Tisza balparti belvízi tájegységben. A tájegység kiterjedése 2142 km2, elhelyezkedését a 10. ábrán a 33. sorszám jelöli. A lefolyást a vízgyűjtőterület egységére vetitve, azaz fajlagos lefolyásként adjuk meg, mm/d mértékegységben. A lefolyási ábrát a belvízi dekádjelentések adataiból szerkesztettük, de a csúcsértékek körül napi adatokat is fölhasználtunk. A csúcsértékek meghatározásánál a tározókba jutó, egyébként nem túl jelentős vízmennyiséget lefolyássá számítottuk át. A belvizcsatomákon elvezetett, de nem belvízi eredetű vízhozamokat (tisztított szennyvizek, különféle csurgalékvizek stb. hozamát), melyek főként a kisvízi lefolyást torzítanák el, számításon kívül hagytuk, illetve ezek becsült mennyiségét a dekádjelentésekben szereplő alapadatokból levontuk. Az Alsó-Tisza balparti tájegység évszakos és évi legnagyobb napi lefolyásait (az 5. ábráról leolvasható csúcsértékeket) eloszlásvizsgálat alá vetettük. Ennek eredményét - az empirikus eloszláshoz legjobban illeszkedő Gamma- függvényeket - a 6. ábrán mutatjuk be. Az ábráról megállapíthatjuk, hogy pl. a 10%-os előfordulási valószínűségű csúcsértékek a következők: évi 0,91 mm/d, téli-tavaszi 0,82 mm/d, nyári 0,58 mm/d, őszi 0,26 mm/d. 115
