Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése
A BELVIZEK HIDROLÓGIAI ELEMZÉSE ÉS JELLEMZÉSE A belvízi elöntés jellemzői Az elöntés csúcsértékei A belvízi elöntés napi adatainak grafikus feldolgozására az 1. ábrán mutatunk be példát. Ez az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság területén 1961-1985 között fölmért elöntések éven belüli változását szemlélteti. Erről, valamint más területekre vonathozó hasonló földolgozásokból is, a belvízi elöntések három jellegzetes időszaka, rajzolódik ki: a téli-tavaszi (december-április), a nyári (május-augusztus) és az őszi (szeptember-november). Ezekben az időszakokban a belvíz keletkezésének és levonulásának körülményei, valamint az elöntés következményei (a fajlagos belvízkárok) lényegesen különböznek, ezért az elöntéseket célszerű ilyen időbeli megkülönböztetés szerint vizsgálni, s az elöntés csúcsértékeit is évszakonként meghatározni. Az évszakos elöntések legnagyobbika egyben az évi legnagyobb elöntésnek felel meg (a belvízi évet decembertől számítva). Több belvízhullám esetén - különösen, ha azok eltérő évszakokban alakulnak ki - az elöntések más-más helyen keletkezhetnek, s így az év során elöntött összes terület nagyobb lehet, mint az évi csúcsérték. A bevezetésben emlitett beszámolónk az évszakonkénti és az évi legnagyobb elöntéseket Magyarország teljes, közel 44 000 km2-nyi síkvidéki területére és az 1966-1980 közötti időszakra közli. Most ezeket - ugyancsak a vízügyi igazgatóságoktól kapott adatok összesítésével - tíz évvel kiegészítve, az 1961—1985-ig terjedő 25 éves időszakra adjuk meg (1. táblázat). A táblázat utolsó oszlopában feltüntettük az elöntött összes terület nagyságát is, melyet - a belvízhullámok számát, időszakát és nagyságát figyelembe véve, hozzávetőleges becsléssel határoztunk meg. Adatsorainkat — a szóban lévő beszámoló egyöntetűségi elemzésére hivatkozva - statisztikai földolgozásra alkalmasnak ítélhetjük. Kétségtelen, hogy az üzemi vízrendezés hatékony módszereinek az 1970-es évek végétől tapasztalt fokozódó térhódítása a belvízképződés föltételeiben számottevő változást hozott, de ez a nagyobb térségekre vonatkozó adatsorainkat túlzottan még nem torzíthatta el. Az I. táblázatban megadtuk az elöntések átlagértékét, de ezeknél jellemzőbbek az elöntés bizonyos előfordulási valószínűségű értékei. A táblázat adatsoraival végzett eloszlásvizsgálatból pl. megállapítható, hogy a 10%-os előfordulási valószínűségű, azaz átlagosan tíz évenként előforduló évi összes elöntés 250 000 ha.Ugyanilyen valószínűségnél az évi legnagyobb elöntés 235 000 ha, a téli-tavaszi 225 000 ha, a nyári 90 000 ha, az őszi 20 000 ha. Ezek az értékek kb. 20%-kal kisebbek, mint amelyek a bel108
