Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése
A BELVIZEK HIDROLÓGIAI ELEMZÉSE ÉS JELLEMZÉSE 7. ábra. Az 1966—1980. évi átlagos lefolyás területi változása az Alföldön Látható, hogy a legnagyobb lefolyások az Alföld északkeleti részén, a legkisebbek az Alföld közepén vannak. A belvízi tájegységek teljes kiteije- désükben természetesen nem azonos jellegűek, ezért a fajlagos lefolyásban a tájegységeken belül is lehetnek eltérések. A síkvidéki lefolyás 1966-1980. évi országos átlaga kereken 50 mm. Az évenkénti legnagyobb napi lefolyások közölt adatainak értékelésénél feltétlenül figyelembe kell venni a vízgyűjtő kiterjedését, mert - egyébként azonos körülmények mellett - a kisebb vízgyűjtőkön nagyobb lefolyási csúcsok alakulhatnak ki. Tehát a belvízi tájegységek részvízgyűjtőire a közűiteknél nagyobb lefolyási érték a jellemző, ezeket azonban mérési adatok hiányában, vagy az adatok feldolgozatlansága miatt, nem ismetjük. A vízgyűjtő nagyságának figyelembevételére egy közelítő módszert ajánlhatunk. Mivel az évi teljes lefolyást a vízgyűjtő kiteijedése számottevően nem befolyásolja, az éven belüli legnagyobb napi lefolyás és az évi teljes lefolyás hányadosa elég jól kifejezi a kérdéses területi hatást. Vizsgálataink szerint ez a viszonyszám fordítva arányos a vízgyűjtőterület köbgyökével. Az ösz- szefüggés lehetőséget ad a kétféle lefolyási értékek átszámítására. Az évszakonkénti lefolyási csúcsok vizsgálatából az derül ki, hogy a nyári csúcs mintegy fele az azonos előfordulási valószínűségű téli-tavaszinak, az őszi pedig kb. negyede. A lefolyás tartósságáról azt mondhatjuk, hogy - nagyobb belvizeknél - a téli-tavaszi időszakban a lefolyási csúcsértéknek legalább a fele átlagosan kb. 30 napig, negyede kb. 60 napig tart. Nyári és őszi belvizeknél a tartósság jóval kisebb, az előzőknek fele-harmada. 102
