Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése
A BELVIZEK HIDROLÓGIAI ELEMZÉSE ÉS JELLEMZÉSE Belvizes térképünknek Magyarország árvízvédelmi térképével való ösz- szehasonlításából kitűnik, hogy a belvízmentes területek egyben az árvizektől is mentesek, ami a domborzati és az ezzel összefüggő talajtani tényezőknek a belvizképződésben betöltött lényeges szerepére utal (az árvízjárta területek mélyebb fekvésűek, talajuk kötöttebb, iszaposabb). A „tétel” azonban fordítva nem igaz, vagyis az árvíz által nem veszélyeztetett egyes területek még lehetnek belvizesek, pl. a Duna-Tisza közi hátság, a Mátra- alja, a Nyírség, a Maros hordalékkúpja. Itt a belvizek kialakulásában az időnként igen magas talajvízszint a döntő tényező. A Duna és a Dráva menti területek (Szigetköz stb.) belvizeinek kialakulásában - a felfakadó vizekkel - a folyók árvizei játszák a főszerepet. A belvízi lefolyás tájegységenkénti vizsgálatát egyrészt az évenkénti és az évszakonkénti legnagyobb napi lefolyás, másrészt az évi teljes lefolyás meghatározására terjesztettük ki, s az 1966-1980. évi adatsorokból megszerkesztettük ezek eloszlásgörbéit. Az évenkénti legnagyobb napi lefolyás eloszlását néhány tájegységre a 6. ábrán mutatom be. A legnagyobb napi lefolyások 10%-os előfordulási valószínűségű értékeit és az évi teljes lefolyás átlagértékeit az alföldi tájegységekre vonatkozóan az I. táblázatban közlöm (a dunántúli tájegységekre csak becsült adataink vannak). Az Alföld belvízi tájegységeinek elhelyezkedése és az évi átlagos lefolyás területi változása a 7. ábrán követhető nyomon. Lefolyás [mm/d] Előfordulási valószínűség [%] 6. ábra. Az évenkénti legnagyobb napi lefolyás előfordulási valószínűsége néhány belvízi tájegységben 100
