Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Az aszály definíciói, befolyásoló tényezői és mérőszámai
AZ ASZÁLY DEFINÍCIÓI, BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐI ÉS MÉRŐSZÁMAI hónapos) kedvezőtlen időjárás hatására előálló, a környezet több elemében tapasztalható, erősen vízhiányos állapot. Megkülönböztetnek légköri aszályt, talajaszályt, hidrológiai aszályt és mezőgazdasági aszályt, amelyek azonban gyakran együtt jelentkeznek. A légköri aszályt a sokévi átlagnál lényegesen kevesebb csapadék jellemzi, ehhez gyakran az átlagot meghaladó hőmérséklet és a levegő alacsony relatív nedvessége társul. A talajaszály idején a talaj nedvességtartalma a hasznosítható vízkapacitás tört részére csökken. A hidrológiai aszályt a talajvíz, valamint a tavak és a folyók alacsony vízszintje jellemzi, míg a mezőgazdasági aszály legtöbbször szemmel látható a növények fiziológiai állapotán, és jelentősen csökkentheti a termés mennyiségét. Az aszályt elsődlegesen a kérdéses terület felett hosz- szan fennmaradó anticiklon (magas nyomású légköri képződmény) okozza, amelyben a leáramló levegő megakadályozza a csapadékhullást s a gyakori derült idő fokozza a felszínről történő párolgást”. A fentiekhez annyit füzünk hozzá, hogy a hidrológiai aszály kifejezés helyett megfelelőbbnek tűnik a vízhiányos állapot, a kisvízi időszak, vagy ezekhez hasonló kifejezés, ugyanis itt nincs szó a növényzetre gyakorolt közvetlen hatásról. A Környezetvédelmi Lexikon második, átdolgozott, bővített kiadása {Láng 2002) az aszályról a következőket közli: „természetes (vagy természetközeli) növényzetben, a mező- és erdőgazdaságban a kevés csapadék, a magas hőmérséklet és a nagy párolgás, valamint a nagy evapotranszspiráció következtében kialakuló, tartós és káros mértékű vízhiány, amely sem a növény, sem a termesztéstechnológia vízigényét nem elégíti ki, s így a termelést korlátozó tényezővé válik. Mértéke az adott terület vízigény-kielégítő képességével (hidropotenciál, AHP), ill. az ennek alapján meghatározott vízstresszes napok számával számszerűsíthető, de más mutatókkal (pl. aszályossági index vagy ariditási index) is kifejezhető. Az aszály mindig csak valamely növény szempontjából értelmezhető. Élettanilag az aszály a növényben az az állapot, amikor a vízhiány miatt megszűnik a nettó szárazanyag-képzés. Formái: 1. Talajaszály esetében a talajnedvesség-tartalom olyan alacsony szintre süllyed, hogy a növény gyökérzete már nem képes a megkötött víz felvételére; 2. Légköri aszály, amelynek oka nem a talajnedvesség elégtelensége, hanem a növényt körülvevő levegő nagyfokú telítettségi hiánya; 3. fiziológiai aszály lép fel a gyökérzóna és a transzspirációs zóna közötti nagy hőmérsékletkülönbség miatt, a gyökér vízfelvételi zavara következtében („relatív vízhiány"). Az aszály megelőzésére, mérséklésére, ill. tűrésére biológiai (aszálytűrő fajok, fajták), ökológiai (talajművelés, öntözés), termesztéstechnológiai (elővetemény, vetőmag, agrotechnika, tápanyagellátás, antitranszspiránsok alkalmazása) és ökonómiai jellegű (aszályterv gazdasági értékélés alapján) eszközök és módszerek állnak rendelkezésre.” Aszályosság alatt olyan - hosszú időn keresztül állandó - területi adottságot értünk, amelyet az egyes évek aszályai valamilyen mérőszámának sokévi átlagával, vagy a mérőszám tetszőleges előfordulási valószínűségű értékével lehet jellemezni. 256
