Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)

3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása

56 egyenlet ad szabatos eredményt, ahol T helyére a T - m , t2 /I - m

T/2m - l/2

összefüggést kell behelyettesíteni,

A mérnöki kézikönyv /Salamin. 1961/ nagy kiterjedésű vízgyűjtőterületek esetében a fent tárgyalt számítási módszert ajánlja alkalmazásra. A tűrési idő ekkor elfogadott hazai értékei késő ősszel, télen és koratavasszal 2-3 hét, késő tavasszal és nyáron 1-2 nap.

Egy másik kézikönyvben /Salamin. 1973/ a q = a /t + T/-m függvény "a" szorzóállandóit a talaj hidroszkóposságának függvényében táblázatos formában találjuk meg, mégpedig a 2, 5, 10,

25, 50 és 100 évenként átlagosan egyszer elért vagy meghaladott

p

értékeket külön-külön oszlopban /XIV. táblázat/. 100 km -nél nagyobb vízgyűjtőknél az átlagos visszatérési idő a gazdasági cél jelentőségétől függően 10 és 25 év között választható meg. Az “m" értéke egységesen 0,62. Közepes ki te r j edésü /L0-100 km / vízgyűjtők esetében a-m

q = a , t

formulát javasolja alkalmazni, 5 és 10 év közötti visszatérési idő felvételével.

Pusztai /1974/ a tárgyalt módszer leírásánál közli,hogy a tűrési idő "jelenleg", azaz a 70-es évek első felében, nálunk a télvégi időszakban 5-10 nap, nyáron 1-2 nap,

A Budapesti Műszaki Egyetemnek a méretezési módszereket átfogóan vizsgáló tanulmánya /Dobos-Ij j as, 1976/ nagytérségi síkvidéki vízgyűjtőknél gyakorlati alkalmazásra a tűrési idő figyelembevételével levezetett egyszerűsített módszert, a q = ■ T m = a /t + T/ m függvényt ajánlja. A tűrési /tározódáa