Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
5. A különféle vízhozamok összegzése
138 3 Q, - fakadóvizhozam, m /s qt - az előbbinek egységnyi töltéshosszra vonatkozó értéké, 1/s.km L - töltéshossza, amely mentén fakadóvíz keletkezik,km. Az egyéb vizhozam /Q0/ vagy adott, vagy egyedi számítással határozandó meg. Ezek után a teljes vízhozam:; Q = Qc + Qt + Qf + Qe Az esetek többségében a közvetlenül csapadékból keletkező vízhozamhoz képest a többi tag alárendelt szerepet játszik. Ilyenkor megengedhető, hogy ezeket - legalább évszakonként - állandónak tekintsük, s egyszerűen hozzáadjuk a csapadékból keletkező, meghatározott előfordulási valószinüségü belvizhozamhoz. Némely számítási módszer - mint említettük - a csapadékból és a talajvízből származó vízhozamot együtt adja meg,tehát ilyenkor utóbbit nem kell külön számítani. Egyébként Qt értékét legegyszerűbben a 4,1 szakaszban közölt térkép segítségével határozhatjuk meg, ami hozzávetőleg a közepes belvizeknél kialakuló talaj vízhozamnak felel meg. A fakadóvizhozamot ugyancsak nem a legnagyobb, hanem a közepes árvizeknél előforduló értékével kell számbavenni. Legcélszerűbb, ha a 4.2 szakaszban közölt képlet H tényezőjének megállapításakor az adott folyószakasz közepes nagyvizszintjéből indulunk ki, A Qe tagot sem a lehetséges legnagyobb, hanem egy redukált értékével vegyük figyelembe . Vannak tájegységek, ahol nem a Qc, hanem a Q^-tag a domináló. Pl. a Szigetközben teljesen, a Rába menti és a Rábca - Hansági belvízrendszerben jelentős részben a befogadó folyók vizszint- jétől függően alakul ki a belvíz /Tarnóv-Pintér. 1982/. Ilyenkor a fakadóvizhozam valamilyen előfordulási valószinüségü,pl. 10%-os értékét kell kiszámítani, s ehhez hozzáadni a többi tagot. Qc helyére ebben az esetben a közepes belvizhozam -csúcs helyettesítendő, ami a 10%-os valószinüségü vízhozamnak kb. fele.
