Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
4. A felszín alatti hozzáfolyásból származó és az egyéb eredetű vízhozamok összegzése
134 A fakadóvíz teljes hozama arányos azzal a töltéshosszal, amely mellett keletkezik. A fakadóvíz hozamára lehetőleg az árvizi időszakban végzett mérésekből kell következtetni /ha van egyáltalán megcsapoló csatorna, vagy szivárgó/, mert a különböző számítási összefüggések meglehetősen bizonytalan eredményt adnak. A hibák főleg a képletekben szereplő szivárgási tényező nem egyértelmű meghatározásából, illetve becslésszerü fölvételéből erednek /Bosznay, 1984/. A fakadóvizeket a szivárgást éppen megindító vizszint fölött mért 1 méteres vízmagasság esetén átszivárgó faj lagos vízhozammal is szokták jellemezni. Ennek értéke - németországi tapasztalatok szerint - homokos talajba ágyazott folyóknál a talaj áteresztőképességétől függően 10-50 1/s.km-re tehető /Németh, 1942/. Bosznay /1984/ a VIZITERV VHS-15 jelű házi segédlete nyomán,a- mely a közel állandó szintű felszíni vizterek mentén húzódó megcsapoló csatornák és galériák méretezésére vonatkozik,a fakadóvíz számítására az alábbi képletet javasolja: k . H „ qf = . ar sh 1,5 . /m /s.m/, 1 Lo/2 ahol kQ - a szivárgási tényező m/s-ban, Hq - az árvizszint és a talajvizszint közötti különbség m-ban, v - a vizvezető réteg vastagsága m-ben, Lq - a töltés talpszélessége m-ben. A fenti képlet abban az esetben érvényes, ha a vizvezető rétegen nincs fedőréteg. Ellenkező esetben a számitás bonyolultabb, de egyszerűen eljárhatunk úgy is, hogy L helyébe a fedőréteg alatti szivárgás teljes vízszintes hosszát helyettesitjük, a fedőréteg hullámtéri külső szélétől a mentett oldali megcsapoló elemig, A számításokat a képletben szereplő tényezők szempontjábólegységesnek tekinthető töltésszakaszokra külön-külön el kell vé
