Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
4. A felszín alatti hozzáfolyásból származó és az egyéb eredetű vízhozamok összegzése
130 Az alföldi tájegységekre kiszámított lefolyási növekményeket, valamint az ezekkel megnövelt lefolyási értéket /a mértékadó 2 vízhozamot/ a XXIX, táblázatban megadjuk, utóbbit l/s,km mértékegységben is, A táblázatból megállapítható, hogy a mért lefolyásokból meghatározott lo%-os előfordulási valószínűségű vízhozamot az elöntések megszűnéséből, illetve csökkenéséből eredő lefolyási növekmény átlagosan 70%-kal növeli meg, A növekedés szélsőértékei 14% /Gyáli tájegység/ és 162%/Torontáli tájegység/. A belvizi tájegységek mért adataiból a fenti közelitő eljárással levezetett mértékadó fajlagos belvizhozamok tájékoztató jellegűek s inkább országos áttekintésre, mint közvetlen méretezésre szolgálnak. Figyelemre méltó az adatokban megmutatkozó 2 szórás: a területi átlag 30 l/s,km , a legkisebb érték 9,3 2 2 1/s.km /Kigyósi tájegység/, a legnagyobb 74,7 1/s.km /Ecsedi láp/. 4. A FELSZÍN ALATTI HOZZÁFOLYÁSBÓL SZÁRMAZÓ ÉS AZ EGYÉB EREDETŰ VÍZHOZAMOK SZÁMBAVÉTELE 4.1 A TALAJVÍZBŐL SZÁRMAZÓ VÍZHOZAM A belvizi csúcsvizhozamok kialakulásában a talajvíz hozama általában alárendelt szerepet játszik, Németh /1942/ úgy véli, hogy a belvízcsatornákba a környező talajból csak közép- és kisvizek idején jut számottevő mennyiségben talajvíz, ezért a mértékadó vízhozam megállapitásánál a talajvizet figyelmen ki- vül hagyhatjuk, Salamin /1955, 1956,a/ a talajvízből származó .csatornákba szivárgó viz mennyiségét, a fajlagos talajvizhozamot a következő /a Dunavölgyre megállapított/ összefüggésből kiindulva ajánlja számítani: /qt/ = xo°'00165C _ 0.027
