Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
3. A közvetlenül csapadékból származó vízhozam számítása
124 pontosságát a fölhasználás előtt ellenőrizni kell s a zavaró körülmények /tározás, öntözőviz-szállitás stb./ hatását - a- mennyire lehet - ki kell szűrni. 3.8.2 A módszer alapelve A belvizi tájegységek mért adatait fölhasználó vizhozamszámitá- si módszer abból indul ki, hogy a képződött összes belviz a lefolyt belvízből és az elöntésben tározódott belvízből áll. A vízrendezés fő feladata az elöntések megszüntetése.illetve jelentős csökkentése, ami azzal jár, hogy az elöntésben /a felszínen/ tározódott vizmennyiség csökken, a beszivárgó és lefolyó vízmennyiség viszont nő. Ha megállapítjuk az elöntés megszűnéséből eredő lefolyási többletet, s azt hozzáadjuk a ténylegesen mért lefolyásokhoz, akkor olyan adatsort kapunk, melynek eloszlása föltehetően megegyezik a jövőben várható lefolyások eloszlásával. Ebből aztán kiválaszthatjuk a mértékadó előfordulási valószinüségü /pl. 10%-os/ értéket. Ha a mértékadó vízhozamot nem a teljes belvizi tájegységre, hanem annak egy részvizgyü j tő i éré kell meghatározni /a legtöbb feladat ilyen/, akkor is kiindulhatunk a tájegységi adatokból, de a kapott eredményt még korrigálni kell a vizgyüjtők eltérő adottságaitól függően. Az eltérést legpraktikusabban a belviz levonulási idejével és a lefolyási tényezővel fejezhetjük ki. A korrekciót a 3.5.2 pontban leirt eljárással végezhetjük el. 3,8,3 A gyakorlati alkalmazás menete A belvizi tájegységek mért adataiból kiinduló módszer gyakorlati alkalmazásra még nem teljesen kiforrott.de kísérletképpen és más módszerek mellett, érdemes ezzel is elvégezni a számításokat. Ha megállapítottuk, hogy a tervezés tárgyát képező vízgyűjtő melyik belvizi tájegységben van, akkor ennek a tájegységnek a mért lefolyási adataiból - lehetőleg 1966-tól - ki kell választani, illetve meg kell határozni minden évre az évszakonkénti /téli-