Pálfai Imre: A mértékadó belvízhozam számítási módszerei (VMGT 165. VGI, Budapest, 1988)
Bevezetés
10 tervezők körében meglehetősen nagy a tájékozatlanság és a bizonytalanság. Nem ritka a belvizrendszerek, vagy azok egyes elemeinek jelentős "túlméretezése" vagy "alulméretezése". Érthetően mindkettő káros. A szóban lévő probléma fontosságának és bonyolultságának érzékeltetésére álljanak itt Németh Endre egyik korai tanulmányának bevezető sorai: "A vizimérnökl gyakorlat egyik legizgatóbb kérdése a természetes medrekben lefolyásra kerülő,illetőleg a mesterséges csatornákban levezetendő legnagyobb másodpercenkénti vizmennyiségnek megállapitása. A 'legizgatóbb' jelzővel kell illetnem ezt a kérdést, mert, mig egyrészről fontossága elvitathatatlan, másrészről megoldása rendkivül bonyolult jelenségek alapos minőleges és mennyileges vizsgálatát igényli, mihez viszont elegendő adat és kifogástalan módszer ritkán áll rendelkezésre. Egészen természetes tehát, hogy a vizimérnökök minden országban fáradhatatlanul gyűjtik az adatokat, keresik a megnyugtató eredményt Ígérő módszereket és pedig minden nemzet a maga egyéni észjárásának megfelelő úton-módon" /Néme th, 1934/. A megnyugtató eredményt Ígérő módszereket elődeink valóban szinte folyamatosan keresték. Az 1950-es évek első felében fennálló helyzetet érdekesen jellemzi Mosonyi Emilnek az Országos Vízgazdálkodási Keretterv ankétjén a belvízrendszerek vizlevezető- -képességóvel kapcsolatban elhangzott néhány megjegyzése : "Véglegesen elfogadott eljárásunk még nincs a fajlagos belvizmeny- nyiség meghatározására, jóllehet igen értékes kezdeményezések történtek e téren. De hangsúlyozottan rá kell mutatnom arra, hogy ez a körülmény távolról sem olyan aggasztó.mint talán so-- kan hiszik, s ezt a megállapítást sajnálatosan éppen az elmaradott helyzet igazolja. A levezetőképességet ugyanis minden öb- lözetben olyan nagymértékben kell fokozni, hogy e fejlesztés első időszakában szinte alig kell a jelenleginél pontosabb számításra támaszkodnunk, mert az első hálózatbővítések és új szivattyútelepek legtöbb helyen távolról sem érik el a szükséges kiépítés mértékét. Az egészen szabatos eredményekre csak akkor lesz szükségünk, ha már megközelítjük a kiépítés határát, s ad-
