Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)
2. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE
88 A maghagyma öntözési rendjét ismerteti COJ (1975) erősen kontinentális viszonyok között. A legnagyobb magtermést akkor kapta, ha a talaj nedvességtartalmát a virágzásig VK 80 %-os szinten tartotta, utána pedig VK 70 %-or.. Ehhez 3 öntözés volt szükséges virágzásig (az első a tömeges kihajtáskor, a második a levelek tömeges fejlesztésének idején, a harmadik pedig a virágzati burkok tömeges felrepedésekor). Két öntözést pedig a virágzás után adtak a kötődés és a magvak hízásának időpontjában. 2.25. Gyökérzöldségek Fejlődésükhöz mérsékelt meleget és nedvességet igényelnek. Termesztésüknél igen lényeges, hogy biztosítani tudjuk az egyöntetű kelést (KULIKOVA, 1969, MIHOV, 1973). A keléstől fokozatosan nő a növények vízigénye és maximumát az intenzív gyökérképződés időszakában éri el (MIHOV, 1973). A nagy vízfelhasználás, egyben a vizpőtlő öntözés szükségessége a fő növekedési időszakban jelentkezik. Ez az egyes gyökérzöldségeknél HENKEL (1970) szerint a következőképpen alakul: Gumós-zeller Feketegyökér Sárgarépa (korai) Sárgarépa (kései) julius végétől julius elejétől junius elejétől julius közepétől szeptember közepéig szeptember elejéig julius elejéig szeptember elejéig. Túlságosan magas nedvességtartalom esetén erősen növekszik a hajtás, a gyökér- képződés késlekedik, a termés mennyisége és minősége romlik (KULIKOVA, 1969). A sárgarépa kelesztéséhez tavasszal legfeljebb egy, nyáron 3-4 öntözés is szükséges lehet. Átlagos évben 3-4 öntözéssel a tavaszi vetésű növény folyamatos növekedését is biztosítani tudjuk. A nyáron vetett sárgarépa vizpótló öntözésére főként augusztusban 1-2 alkalommal kerül sor. Szeptemberben a természetes csapadék már csaknem minden esetbeh kielégíti a növény vízigényét (CSELOTEI, 1968). MIHOV (1973) bolgár viszonyok mellett 5-6 öntözést ajánl a vegetáció folyamán, 10-12 napos öntözési fordulóval, 3600 m^/ha öntözési idénynormával. HENKEL (1970) kései sárgarépával végzett hároméves öntözési kísérletében 51 q/ha többlettermést kapott öntözés hatására. Legeredményesebb volt a 60 %-os talajtelitettségnél végzett öntözés. HENRYSIAK (1973) a 66-100 %-os szántóföldi vizkapacitásnál végzett öntözést találta legoptimálisabbnak.
