Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)

2. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE

83

1ß. dbra

KÉSE! KÁPOSZTA VÍZFELHASZNÁLÁSÁNAK BIOLÓGIAI GÖRBÉJE

MIHOV //973/

1969, HENKEL, 1970, KOZIN-CSUPRIN, 1970, MIHOV, 1973, MATEV-DIMITROV, 1973 stb.), a naponkénti vízfelhasználás alakulásából a tény ész idő folyamán megállapíthatjuk, hogy a fejeskáposzta fejlődésében is van olyan szakasz, amelyben különösen érzékenyen reagál a vízhiányra. Ez a kritikus idő: a fejesedés időszaka (JANES és DRINKWATER, 1959, WITTUM és munkatársai, 1963, SINGH-ALDERFER, 1966, SZKACSKOV-EREMINA, 1970, KOZIN-CSUPRIN, 1970, W ITT MEYER, 1972, MIHOV, 1973 stb.).

A fejeskáposzta öntözése attól függ, hogy milyen fajtatipust és milyen időszakban termesztünk. A korai fajtákat könnyű talajokra érdemes tenni, melyek jól reagálnak a kora tavaszi felmelegedésekre. Öntözetlen körülmények között ilyen talajokon kockázatos a termesztés azok kedvezőtlen vízháztartása miatt, mig öntözött körülmények között a nedvességhiány öntözésekkel pótolható. A középkorai és kései fajtákat nehezebb, agyagos talajokra tehetjük, amelyek lassan száradnak ki, és a vízkészletüket jobban megőrzik. Ezek a talajok mégegy előnnyel rendelkeznek a kései káposzta termesztése szempontjából: nyáron lassan melegednek fel, ősszel viszont lassan hűlnek le (KULIKOVA, 1969).

Ugyancsak KULIKOVA (1969) hívja fel a figyelmet arra az érdekes jelen