Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)
2. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE
64 csökkent. SEVCSENKO (1973) a "legnedvesebb" és "legszárazabb" kezelés között talált szignifikáns különbséget a termés minőségében. így az átlagos szárazanyagtartalom a legszárazabb kezelésben 5,81-6,11 % volt, az összes cukortartalom 2,47-3,35 %, a C-vitamintartalom 18,7-23,4 mg%. A legnedvesebb kezelésben a szárazanyag-tartalom 0,49-0,79 %-kal több volt, a cukortartalom 0,22-0,42 %-kal, a C-vitám in tartalom pedig 1,1-2 mg%-kal. A savtartalomban nem volt lényeges különbség. GALLAI (1973) szintén arra a következtetésre jutott, hogy a paradicsom termésének beltartalmi alakulását a csapadék nagymértékben befolyásolja. A csapadékszegény (1971) évben a szárazanyag-tartalom, s ezzel szoros összefüggésben a cukor és szervessav-mennyiség magas szintet ért el, szemben a csapadékosabb 1972 évben termett kisebb szárazanyag-tartalmú bogyókkal. WITTMEYER (1972) öntözési utasítása a következő: "a jó minőség érdekében a gyümölcsérés utolsó periódusában redukálni kell a vizet!" BERÉNYI (1969, 1970) vizsgálati adatai szerint csapadékosabb években az öntözetlen kontroll szárazanyag, cukor és savtartalma is kevesebb, mint a szárazabb időjárású években. A rendszeres öntözés jelentősen csökkentette a szárazanyag, cukor és savtartalmat. A C-vitamin- tartalom változása a legkisebb az öntözés következtében (12.ábra). A betegségek fellépésére szintén hatással van az öntözés. Ezt támasztják alá BERÉNYI (1969) megfigyelései, aki szerint az erősen csapadékos és a száraz években is a rendszeres öntözés hatására a beteg termés aránya lényegesen több, mint az öntözetlen kontrolinál. Az egyes öntözési módok eltérően hatnak. Pl. MACAKOV és munkatársai (1970) szerint az esőztető öntözésnél kedvezőbbek a feltételek a gombabetegségek fellépéséhez, különösen a növény felsőbb részein elhelyezkedő bogyókon. Barázdás öntözésnél viszemt az alsóbb levelekkel boritott terméseken, különösen sűrűbb ültetésnél. Azt is megfigyelték, hogy a betegségek fellépése erősödött, ha az öntözéseket csapadék után adták. VOLCANI (1969), aki az öntözésmód és a szélirány hatását vizsgálta a Xantomonas vesicatoria kifejlődésére paradicsomon, úgy találta, hogy a betegség gyorsabban terjed és nagyobb méreteket ölt esőztető öntözésnél, mint barázdásnál. Egy élettani megbetegedésről számol be ANDERLINI (1968), SHAYKEWICH és munkatársai (1971) és CERVATO-MONTALI (1972): az úgynevezett csucsrotha- dásról, melynek okozója a kiegyenlítetlen vizelosztás és az egyenlőtlen Ca felvétel,
