Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)
2. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE
61 PUCSNIN (1974) az érés egyöntetűségét differenciált öntözési rend alkalmazásával biztosította: ültetéstől a termésképzésig VK 60-65 %, a termésképzés időszakában VK 80 %, az érés kezdetétől pedig VK 60-65 %-os szinten tartotta a talaj nedvességét. WITTMEYER (1972) szintén felhívja a figyelmet arra, hogy gépi' betakarítás esetén a gyümölcsérés kezdetétől már nem szabad adni vizet a paradicsomnak. A gépi szedés egyik fontos alapfeltétele a bogyó könnyű leválása. MESZÖLY- FARKAS (1969) megfigyelései szerint a paradicsombogyó leválását a szárazság elősegítette, ilyenkor a leválási zóna kialakulása korábban történik. Az öntözés végrehajtásánál kerülni kell a déli órákat, amikor a legerősebb a napsugárzás, de különösen vonatkozik ez az esőszerü öntözésre, nehogy égési sebek keletkezzenek, mivel a levelek felületén a vizcseppek mint lencsék szerepelnek (ANDERLINI, 1968). KULIKOVA (1969) szerint nem szabad meleg időben hideg vízzel öntözni. Ez a talaj gyors lehűlését eredményezi, ezzel együtt a gyökérszövetek sejtjeiben összehuzódik a plazma, ami elhaláshoz vezethet. MACAKOV és munkatársai (1970) viszont csak a barázdás öntözésnél tapasztaltak negativ hatást a déli órákban hideg vízzel történő öntözés esetén. Ezt az alábbiakkal magyarázzák: az esőztető öntözés gyorsan megnöveli a levegő nedvességtartalmát, és egyidejűleg csökkenti a növények és a talaj hőmérsékletét. Ilyen feltételek mellett a viz belépése a talajból a gyökerekbe egyenletesen megy végbe. Barázdás öntözésnél viszont csak a talaj hőmérséklete csökken le és a gyökereké, aminek következtében a viz belépése a gyökerekbe gyengül. Ugyanakkor a növények hőmérséklete és transzspirációja magas marad, igy a növény vízmérlegében zavar áll be. Öntözött körülmények között az optimális növénysürüség alapvető hatást gyakorol a magas termésátlagok elérésére. A kísérletek azt igazolják, hogy a maximális termésátlagok eléréséhez nagy növényszám szükséges. Az egy növényen levő termés súlya ebben az esetben valamivel kisebb lehet, de a területegységre eső termésátlag magasabb (KULIKOVA, 1969). Ezenkívül - mint ahogy erre POSTIGLIONE (1971) rámutat - a nagyobb növénysürüség a koncentráltabb érést is elősegíti, ami gépi betakarításnál elengedhetetlen. KAYS-NICKLOW (1974) a
