Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)
2. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE
sége öntözéskor szintén csökken, ami kedvezőbb termésfal : mag arányt jelent. Öntözés hatására szárazanyag- és kapszaicin tartalom csökkenést is tapasztalt (QUAGLIOTTI 1971). 2.15. Az agrotechnika és az öntözés kapcsolata Az öntözés része az agrotechnikai eljárások összességének és igy alkalmazásának eredményességét nagymértékben befolyásolja, hogy azokkal milyen összhangban van. Az agrotechnika egyes elemei növényre, illetve talajra gyakorolt hatásukkal befolyásolják a növények vizháztartását, ezért hatásuk figyelembevétele elengedhetetlen a helyes öntözési rend kidolgozásához. Termesztési cél A termesztési cél szempontjából a növények vizháztartásában legnagyobb eltérések a fogyasztásra és a vetőmagelőállitás céljából termesztett növények között lehetnek. A magtermő növényeknél egységnyi szárazanyag előállításához több viz szükséges, mint a fogyasztási célra termeiteknél. (CSELOTEI 1964). A vizforgalmi mutatók különbségeinél fontosabb a különböző célra termesztett növények vizfelvétel-dinamikájának eltérése. A zölden szedett és a vetőmagcélra termelt uborka vizfelvétele a keléstől a virágzást követő 30. napig csaknem azonos, ezt követően a magnak termelt növények vizfeÍvételének üteme és mennyisége erősen csökken. A tenyészidő hátralévő szakaszában folyamatos szedésnél az ösz- szes vizfelvétel harmadát, magtermesztésnél csupán ötödét használják fel a növények. (CSELŐTEI-VARGA 1973). A talaj nedvességtartalmának termésre gyakorolt hatását vizsgálva eltérő termelési célnál BOLOTSZKIH (1970) a következőket állapította meg: a fogyasztási célra termesztett uborka terméseredmény szempontjából optimális vízellátását a VK 75-80 % feletti talajnedvesség-tartalom biztosítja az egész tenyészidőben. A magtermesztés céljára termesztett uborka növekedése, fejlődése és termésképzése szempontjából ez a talajnedvesség-szint csak a nővirágok tömeges megjelenéséig kedvező. A termésképzés és érés időszakában kedvezőbb,ha a talaj VK 65-70 % feletti víztartalommal rendelkezik. Hasonlóképpen jelöli meg KULIKOVA (1969) a magtermő káposzta, cékla és sárgarépa nedvességigényét. Amig pl. a káposztafélék a tenyészidő első évében folyamatosan magas talajnedvesség-tartalmat (VK 80 % felett) igényelnek, a magtermő 49
