Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)
2. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE
42 Az öntözési idénynorma meghatározása céljából sok szerző az összes vízfelhasználás (evapotranszspiráció) értékéből indul ki. E számításokról ad általános tájékoztatást PETRA SO VITS-BALOGH (1974), a különböző eljárások elemzésével. Zöldségnövényeknél MATEV-DIMITROV (1972) ismertet több számítási eljárást. E módszerek közül néhányat a vizigény, illetve az öntözési időpont meghatározása kapcsán korábban ismertettünk. A különböző vizigény számítási módszerek által kapott eredmény összefüggésben van az alkalmazott képlet kidolgozási helyének körülményeivel, mutatnak rá MATEV és munkatársai (1971). Legkisebb vízigényt Alpatyev és Ivanov képletei szerint kapták, ezután következett a Delibaltov, Blaney, Criddle, majd Surján képlete alapján megállapított érték. Az öntözési idénynorma nagyságának meghatározásához a mérleg módszer alkalmazása esetén a következőket kell ismerni (MATEV-DIMITROV 1972): а/ a tervezett termés eléréséhez szükséges vizmennyiség, b/ a talajban tárolt vízből felhasznált viz mennyisége, с/ a tény észidőben lehullott csapadék, d/ az altalajvizből felvett viz mennyisége. Az a/ értékből kivonva a többit, megkapható az idénynorma értéke, melyet az öntözővizveszteség értékével is növelni kell. E számítások alkalmazásának problémájára mutat rá CSELŐTEI (1974), amikor különböző zöldségfélék számított vízigényét összeveti a talajban tárolt viz és a tenyészidő alatt várható csapadék mennyiségével. Adataiból kitűnik, hogy az igy rendelkezésre álló viz mennyisége elegendőnek látszik a növények számára, ugyanakkor a gyakorlatban mégis szükséges a kiegészítő vízellátás, az öntözés. Az öntözés hatása a növekedésre A növények morfológiája és/ vízigénye közötti összefüggésből következik, hogy a vizellátottságtől függően a növekedés is eltérő. BOLOTSZKIH és munkatársai (1972) Ukrajnában optimális vízellátás hatására az öntözetlenhez képest az uborka valamennyi földfeletti részénél jelentős növekedést mutattak ki: a főszár hossza (100, illetve 154 cm), az elsőrendű oldalhajtások száma (3,6, ill. 7,6 db), és hossza (216, ill. 420 cm),
