Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)
2. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE
9 A bab, borsó, paradicsom és paprika gyökérzetének aránya a növény összes súlyából VK 50 %-nál 20-24 %, VK 70 %-nál 16-20 %, VK 90 %-nál 12-15 % volt. Megjegyzendő, hogy gabonaféléknél ez az arány 52-56 %, 40-50 %, illetve 39-41 % volt. E növények eltérő vizigénye a zöldségnövényekhez viszonyítva sokkal fejlettebb gyökérzettel függ össze. A gyengén fejlett gyökérzet kis szivóerővel párosul a zöldségféléknél. így pl. a hagyma gyökereinek szivóereje 2,5 atm., a paradicsomé 5,5, ugyanakkor a gabonaféléké 12, a kukoricáé 21,5 atm (KULIKOVA, 1969, BOLOTSZKIH és munkatársai 1972). Ez is egyik oka annak, hogy a zöldségfélék csak magas talajnedvességtartalomnál képesek felvenni a vizet. Hasonló képet mutatnak FULTON (1970) adatai. Vizsgálatai szerint amig a kukorica 40 cm mélységben 5 atm. vizfeszliltséget is elvisel, az uborka ezt csak 15 cm mélységben viselte el. A kritikus vizfeszültség zónája a tenyészidő folyamán lefelé tolódik el. Adott vizfeszliltség esetén a gyökerek vizfelvevő képessége fajonként eltérő és e hatást növeli, hogy a gyökérrendszer mekkora részét érinti a nagyobb vizfeszliltség. A növény növekedése és fejlődése során vizigénye jelentős változásokon megy keresztül. Ezért az öntözés végrehajtásánál, az öntözési idő és az öntözőviz mennyiség folyamatos meghatározásánál a vízigényt végeredményben mutató paraméterek csak közvetett és kevés segítséget nyújtanak (CSELŐTEI 1969, 1971). A növények növekedésének és fejlődésének hatása nyilvánul meg azok vízfelhasználásának dinamikájában. Sokrétűen ismerteti különböző zöldségnövények viz- felvételének időjárástól függő alakulását CSELŐTEI (1964, 1967, 1971, 1974). A növények faji tulajdonságai és a környezeti körülmények hatását egyformán szemléltető adatok a vizfeÍvétel-dinamikák kialakulására ható tényezőkről, hatásuk nagyságrendjéről is tájékoztatnak. Az eredmények képet adnak a tenyészidő különböző időszakaiban várható vizfelhasználásról, a mértékadó vízfelhasználásról és a szélsőséges vízfelhasználás nagyságrendjéről. Különösen kifejezésre jutnak a növényi sajátosságok a több év átlagát szemléltető vízfelhasználási görbék esetében (CSELŐTEI 1974). Utóbbi dolgozat a növényi transzspiráció és a talaj víztartalom változásának dinamikájával egyszerre tájékoztat az időszakonként felvett viz mennyiségéről és a különböző talajszintek vízellátó hatásáról (2. ábra). 10 év átlagában a paradicsom napi vízfelhasználása a legnagyobb vizfelvétel időszakában 5 mm körül volt. Szélső-
