Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)
2. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE
5 Általánosságban jellemezve a zöldségfélék vízigényét, jő összefoglalást jelent KULIKOVA (1969) megállapítása, mely szerint a zöldségféléknek eltérő származási körülményeik, hasznosítható (generativ vagy vegetativ) szerveik és a fejlődési tényezőkhöz való különböző alkalmazkodásuk mellett közös sajátossága a talaj nedvességtartalma iránti fokozott igény és a különösen nagy vizigény. Ezt a megállapítást csaknem minden szerző hangsúlyozottan kiemeli a zöldségnövények öntözésének megítélésénél. A nagy vizszükséglet az intenziv transzspiráciő következménye, melyet a nagyméretű levelek, sejtek és sztőmák, valamint a sztőmarendszer sajátosságai idéznek elő. Más növényektől eltérően a zöldségfélék sztőmái éjjel-nappal nyitottak, ami a nagy sebességű vizleadás döntő tényezője (KULIKOVA 1969). BALASEV (1968) szerint a talaj nedvességtartalma iránti igény is a zöldségfélék morfológiai, fiziológiai és biokémiai sajátosságaival függ össze. Ezek közül a sejtek nagy víztartalmát, az intenziv transzspirációt és a gyengén fejlett, sekélyen elhelyezkedő gyökérrendszert emeli ki. A szövetek nagyfokú viztelitettsége KULIKOVA (1969) szerint a bennük végbemenő biokémiai folyamatokkal kapcsolatos. E növények többségénél a végső termék szénhidrát - cukor, keményítő, cellulóz - formájában jelenik meg, melyek képződéséhez elengedhetetlen a sejtek viztelitettsége. Ehhez kapcsolódik HEGEDÜSNÉ (1974) néhány eredménye, melynek alapján kimutatja, hogy a különböző zöldségfélék eltérő vízellátási körülmények között fehérjefelhalmozódásukat tekintve is megváltoznak. Vizhiány hatására különösen jellegzetes a prolintartalom megnövekedése. Ennek értéke a faji sajátosságoktól függően igen eltérő, igy pl. a spenótnál háromszoros, a salátánál ötszörös, a babnál húszszoros, a paprikánál és kelkáposztánál százszoros prolingyarapodást állapított meg vizhiány hatására. A növény által a tenyészidő folyamán felhasznált vízmennyiség közvetett , / mutatója a transzspirációs együttható. Értéke az egységnyi szárazanyag előállításához felhasznált viz mennyiségét fejezi ki, a növény vízforgalmának egyik élettani mutatója, de öntözési szempontból csak a növények összes vízigényének megítéléséhez alkalmazható (KULIKOVA 1969). E célra használja pl. CSELŐTEI (1971), aki a tervezett termés mennyiségével, ennek alapján adja meg a növény vízfelhasználását a tenyészidőre.
