Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)
3. A GYÜMÖLCSTERMŐ NÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE (Dr. NYÚJTÓ Sándor)
120 Vizfelvétel szempontjából elsősorban a gyökérzet jelentős CSIDER (1974) szerint, mivel a növények a vizet - egyéb szerveik (lomb) által felvett jelentéktelen mennyiségtől eltekintve - a gyökérzeten keresztül veszik fel. Azonos vizigény kielégitésére kedvezőbbnek Ítéli a nagyobb talajtömeget átfogó, sűrűbben elhelyezkedő gyökérzetet. Hangsúlyozza, hogy a gyökérzet mélységi és oldalirányú kiterjedése elsősorban a fa alanyától függ, de hatnak rá a talaj tulajdonságai is. Az egyes gyümölcstermő növények közül a legsekélyebb gyökerezésü a szamóca (20- 30 cm), s ezt követi mélységben a többi bogyós gyümölcs aktiv gyökérzónája 50- 60 cm-ig. Az alma nálunk használt alanyai közül az M. 9 és a birs aktiv gyökérzónáját 50-60 cm-ig, az M. 4 alanyét 80-100 cm-ig, a vad alanyra oldott fákét pedig 1 méter alatti mélységig terjedően vehetjük véleménye szerint homoktalajon. NEGOVELOV és CSALABJANC (1967) megállapítása szerint a Szovjetunióban csernozjom talajon a gyümölcsösben a gyökerek 65 %-a kb. 80 cm mélyen helyezkedik el. Minél jobban távolodnak a törzstől, annál kevesebb a gyökér. Ezért szerintük öntözéskor a korona alatti részt erősebben kell öntözni. Más kérdés azonban, hogy ez technikailag különböző problémákat vet fel. Ugyanerre a következtetésre jut DERKACS (1970) moldáviai mérései alapján, tehát hogy a csapadék a gyümölcsfák koronája alatt nem egyenletesen oszlik meg. A fa koronája kb. 50 %-át visszatartja a lehullott csapadéknak. Ezért az öntözés normájának és időpontjának megállapításakor esőztető öntözés esetén számításba kell venni a fák koronája által visszatartott csapadék mennyiségét is. Csehszlovákiában VAVRA (1974) vizsgálta a gyümölcsfák öntözésének és gyökeresedésének kérdését. Megállapítja, hogy a gyökéralakulás igen szoros kapcsolatban van a viz jelenlétével vagy hiányával. Ezért a gyökémövekedés dinamikája szerinte jő mutató lehet az öntözés időpontjának és a kiadott viz mennyiségének megítélésében. Hivatkozik Weller-re,( aki szerint a gyökércsucsok keletkezésére az öntözés kedvező hatású, s azok száma, illetve keletkezése a vizellátottsággal van összefüggésben. Az öntözésnek a gyümölcstermő növényekwegetativ növekedésében játszott szerepét az eltérő fajoknál több szerző is tárgyalja. DVORAK (1967) eredményei szerint a Téli Aranyparmen almafajtánál az adott évi hajtásnövekedés, a fák súlynövekedése, azok összes levélfelülete, valamint a levelek nagysága a nedvesség- tartalommal kapcsolatban van, s a legkedvezőbb, ha ez a VK 80 %-a körüli érték.
