Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
3. Mikroorganizmusok a biofilmben - 3.1. Baktériumok - 3.2. Patogének
3. MIKROORGANIZMUSOK A BIOFILMBEN Az elosztórendszerben kevés olyan mikroorganizmus létezik, amelyik a fogyasztók számára veszélyt jelent. A víztisztító rendszerek célja ugyan minden patogén baktérium eltávolítása, köztudott azonban, hogy az ivóvíz minden mikroorganizmustól nem mentes, nem steril. Valójában egyes - egyébként ártalmatlan - szervezetek az elosztórendszerbe kerülve a gyermekeket, az idősebb, a kisebb ellenállással rendelkező vízfogyasztókat megbetegíthetik. Ezen mikroorganizmusokat opportunista patogéneknek nevezik. 3.1. Baktériumok A baktériumok alkotják a biofilm-társulás zömét. A heterotróf lemezszám (heterotroph plate count; HPC) az aerob és fakultatívan anaerob baktériumokat képviseli, melyek a szenet és az energiát szerves vegyületekből nyerik. Származásuk általában ismeretlen. Az általuk okozott közegészségügyi kockázat szintje tulajdonképpen ismeretlen (Geldreich 1990). A heterotróf baktériumok csoportjába tartoznak az összes coliformok. A coliformok rendszerint nagy tömegben vannak jelen az emberi és/vagy állati fekáliával szennyezett vizekben, de fekáliamentes környezetben (mint a víz, talaj és növénytakaró) is szaporodhatnak. Betegséget nem okoznak, rendszerint az enterikus patogének jelenlétében mutathatók ki, ezért az ivóvíz minőségének elsődleges mikrobiológiai indikátorai. A fekális coliformok az összes coliformok alcsoportját képezik. Az uralkodó fekális coliform az Escherichia coli, amelyet a melegvérű állatok bélrendszeréhez társítják. Az E. coli a vízi környezetben rendszerint rövid ideig képes a túlélésre, jelenléte az ivóvízben friss fekális szennyeződésre utal. A ritkán előforduló, uralkodó coliform fajok (spp.) az elosztórendszerben: Enterobacter cloacae, Klebsiella spp., Citrobacter freundii, Enterobacter agglomerans. 3.2. Patogének Általánosan feltételezik, hogy az elegendő koncentrációjú maradék fertőtlenítőszer a patogének ellen védelmet nyújt. Ezen megállapítás azonban két tényező miatt meglehetősen bizonytalan. Ezek:- A csőfelületen rögzülő baktériumok az áramló vízben lévőkkel szemben túlélési előnyökkel rendelkeznek, a maradék fertőtlenítőszer jelenléte dacára is.- A hagyományos kultúra módszerek közismerten érzéketlenek, amikor a cél organizmusok fiziológiai változásokon (sérülés és éhezés) mennek át, ami a vízelosztó rendszer viszonylag kedvező környezetében jelentkezhet.
