Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
2. Biofilm - 2.2. Biofilm - folyamatok
30 2. BIOFILM kapcsolatát a vonatkozó kinetikai összefüggések határozzák meg. Ezért a tartózkodási idő önmagában nem szükségképpen indikátora az ivóvíz minőségének. A klórfogyás kinetikája az ivóvízelosztó rendszerben általában kielégítő módon jellemezhető a tartózkodási idő függvényében (Vasconcelos et al. 1997; Dombay 2000). A bakteriális vízminőség változás folyamata a klórfogyasztás kinetikájánál sokkal komplexebb, többváltozós kinetikai egyenletrendszerrel jellemezhető (Dukan et al. 1996). Ezért a tartózkodási idő és a bakteriális vízminőséget jelző paraméterek között nincs explicit összefüggés. A tartózkodási idővel kapcsolatos, a létező vízelosztó rendszerekben végzett kutatásokból egyértelmű következtetések levonása jelenleg még alig lehetséges. Annyi azonban megállapítható, hogy- az elosztó rendszerbeli szuszpendált aktív baktériumok koncentráció növekedése és a tartózkodási idő között nincs közvetlen kapcsolat;- a telepszámot az aktív klór jelenléte korlátozza, koncentrációjának változása hat a baktériumszám alakulására;- a tartózkodási idő a klór koncentráció csökkenés kinetikáján át hozható kapcsolatba a telepszám növekedésével. 2.2.5. Az aktív klór Az aktív klór biocid hatása a biofilm mikroorganizmusaira kevésbé érvényesül (.LeChevallier et al. 1998). A biofilm és az EPS- a diffuzív transzport potenciális fizikai akadályát jelenthetik, továbbá- az aktív klór adszorpció és/vagy reakció általi fogyást eredményezhetik (.Dombay 2000). Ez azt jelenti, hogy az aktív klór biofilmbeli transzportja során reakcióba léphet a biomasszával. A 150-200 pm vastag biofdmbe való klór behatolásakor a klórkoncentráció profilok szigmoid alakkal jellemezhetők, ami arra utal, hogy a klór diffuzív transzportja közben reakcióba lép a biomasszával (DeBeer et al. 1994). A szigmoid görbék inflexiós pontja a biofilm felületére esett. A görbe az inflexiós pont környezetében is folytonos volt, ami arra utal, hogy a víztér és a biofilm diffuzivitása között számottevő különbség nincs. A klórkoncentráció profil egyensúlyi állapot eléréséhez szükséges idő a klórkoncentrációtól függött és minden esetben meghaladta az 1 órányi nagyságrendet. Vastag biofilm (például 525 pm) modellezésekor kiderült, hogy a klór elég gyorsan lép reakcióba a biomasszával, tehát a biofilm fertőtlenítés limitáló tényezője a klór biofilmbeli diffúziója. Ez azt jelenti, hogy a mélyebb biofilm rétegbe a klór már nem jut be. A biofilmben a fertőtlenítés hatékonysága változik a biofilm vastagság függvényében. A szabad aktív klór vagy a monoklóramin alkalmazását illetően, a kutatásokból arra lehet következtetni, (LeChevallier et al. 1988) hogy- a monoklóramin hatásosabb fertőtlenítőszer voltának feltételezése nem minden esetben helytálló;
