Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
26. Mikrobiológiailag befolyásolt korrózió - 26.3. A korrózió-szabályozás hatása
26. MIKROBIOLÓGIAILAG BEFOLYÁSOLT KORRÓZIÓ 303- A szulfátredukáló baktériumok és egyéb anaerob baktériumok tovább fokozzák a korróziót a molekuláris hidrogén (H2) felhasználásával, hidrogenáz enzim segítségével. Az enzimaktivitás kombinációja és a szulfát respiráció révén keletkező hidrogén-szulfid a fémfelületen katódos depolarizációt okoz. Tuovinen et al., (1982, 1980) a korróziós bevonatokban 80%-nyi szulfátredukáló baktériumot talált a Columbus, Ohio vízelosztó rendszerben.- A szulfidok és a szerves savak akkumulációja számos fém oxidációját idézi elő, így gyorsítják az anódos reakciót.- Savtermelő baktériumok lokalizált pH gradienseket hozhatnak létre, miáltal gyorsított elektron eltávolítás jelentkezik a csőfelületről és a védő meszes film feloldódik.- Sok baktérium, így a Pseudomonas faj is, végső elektron akceptorként ferri-io- nokat hasznosít az anaerob respirációhoz, így kétértékű oldott vas-ionok keletkeznek. Ez a reakció nemcsak eltávolítja a passziváló ferri-hidroxid filmet, de a kétértékű vas-ion is képes reakcióba lépni a szabad klórral. Macrae et al. (1972) kimutatták, hogy a Pseudomonas törzsek, az Enterobacter és a Mycobacterium vastartalmú csapadékokat hoznak létre.- A Gallionella sp. (214. ábra), Spherotillus sp. és Leptothrix sp. baktériumok oxidált termékeket (mint az Fe3+ vagy Mn4+) hoznak létre a fémfelületen.- A klorid-ionok jelenléte az FeCl3 vagy MnCl4 csőfelületi lerakodásokat produkáló reakciók elektrokémiai potenciálját növelik.- A biofilm baktériumok fokozhatják a csővezeték korrózióját, a fémionok sejtek általi felvételével vagy a fémionok exopolimereken belüli megkötésével.- Geesey kimutatta, hogy a legtöbb baktérium savas exopoliszacharidokat termel, amelyeknek ionizáló tendenciája és a fémionokkal való egymásra hatása változó.- Ha a baktériumok egy faja, amely a kéntartalmú ionokhoz nagy affinitású exopolimert termel, mikrokolóniákat alkot, másik alacsony affinitású exopolimer tulajdonságú baktériumfajok szomszédságában, akkor anódos fém koncentráció gradiens keletkezhet. 26.3. A korrózió-szabályozás hatása A korrózió-szabályozás hatása a fertőtlenítés hatékonyságára a 215 a. ábrán értelmezhető (LeChevallier et al. 1993). Ez esetben csak a karbonát puffer bázisú vízhez adagolt poliszulfáttal kívánták a 3-5 mpy korrózió sebességet elérni. 2 hét múlva, fertőtlenítőszer nélkül, a biofilm baktérium szintek a fekete vascső felületen átlagosan 2,5 106 cfu/cm2 voltak. Ha a biofilmet 4,5 mg/L koncentrációjú szabad klórral exponálták, az élő baktériumok száma - amint az ábra - mutatja nem csökkent. Monoklóramin adagolásakor (5,1 mg/L) a biofilmben élő baktériumok száma 100-szorta kisebbé vált. A korrózió sebességének csökkentésekor a szabad klór a rögzült baktériumokat hatékonyabban inaktiválta (215 b. ábra). Az üzemeltetési feltételek az a. ábrához ké-
