Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
25. Az ivóvíz ólomtartalmának eredete - 25.3. Ólom- és réz-szabályozás az ivóvízben
25. AZ IVÓVÍZ ÓLOMTARTALMÁNAK EREDETE 289 A „stagnációs görbe” az ólom diffúzióját jellemzi, a korrodáló vagy oldódó felületből a csőbeli mozdulatlan víztérbe (202. ábra, Schock et ai 1985). Az ábra két számítással szerkesztett ideális stagnációs görbét szemléltet. A rájuk vonatkozó feltételek: 3 mg/L kalcium-karbonát (CaC03), lúgosság, pH=8, hőmérséklet 25°C. A diffúziós akadály abban áll, hogy a görbe kezdeti szakaszát laposabbá kell alakítani. Óra 202. ábra. Stagnálási ólom szintek A kalcium-karbonát telítettség esetében az a feltételezés létezik, amely szerint a korróziós sebességek és a fém kioldódása a vízbe arányos a vízbeli CaC03-al történő túltelítettséggel vagy alultelítettséggel. Egyes esetekben, különösen a mész-szóda lá- gyítású vizekben, amelyek pH-ja magas, a csőfelületen egyforma vastagságú CaC03 film figyelhető meg. Ezek a bevonatok kevés szilikát és ólom korróziós termékeket is tartalmazhatnak. Fontos megérteni, hogy a pH, a lúgosság és az oldott szervetlen szén (DIC) kölcsönös kapcsolatban állnak egymással (Schock et al. 1985, Snoeyink et al. 1980). Vagyis, a pH változtatásakor, a lúgosság is változik és fordítva. A változók, amelyekkel a vízrendszer állapotát definiálni lehet: pH és DIC, amelyek kapcsolata lineáris. A 203. ábra esetében az összes lúgosság 25 mg/L CaC03, az összes erősség 0,005 és a hőmérséklet 25°C, pH=10 értéken ez 3,4 mg/L DIC értéket képvisel, míg pH=6 értéken, azonos lúgosságot 18,5 mg/L DIC idéz elő. Ez a kapcsolat azt jelenti, hogy az alacsony pH-jú és kis lugosságú vizek nem feltétlenül szükséges, hogy alacsony DIC értékűek legyenek. így a pH beállítás ólom és réz szabályozás esetében, lehet, hogy további karbonát kiegészítés nélkül is megfelelő, nátrium-karbonát és -hidrogénkarbonát adagolása révén. További felületi bevonat képzés szilikát adagolással lehetséges. A szilikát-fajták, ha koncentrációjuk a vízben elegendő, képesek a csőfelületen adszorbeálódni és film bevonatot képeznek. Néha a szilikát más vízbeli fémekkel együttesen hat, kolloidot alkotva, melyek a csőfalhoz tapadnak. A szilikát a jelen lévő karbonáttal, bázikus karbonáttal vagy oxihidroxid korróziós termékekkel lassan reakcióba lép, vagy a
