Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
24. Elasztomerek a vízelosztó rendszerben - 24.2. Elasztomerek alkalmazása a vízelosztó rendszerben - 24.3. Elasztomer meghibásodások
24. ELASZTOMEREK A VÍZELOSZTÓ RENDSZERBEN 277 Az expozíciók akár klórhoz, klóraminhoz, vagy klórmentes vízhez tartoznak, az elasztomerek a vízelosztó rendszerben korlátozott élettartamúak (Reiber 1993). 24.3.1. Lehetséges meghibásodási mechanizmusok Az elasztomer polimerek kétféle oxidativ támadásnak vannak kitéve:- a támadás egy elektron akceptortól függ, a polimer vázán koncentrálódik, amely az elasztomer szerkezetét alkotja, vagy- az oxidáció a polimer láncok közötti kötéseket támadhatja. A polimer vázon történő támadás drámaian csökkenti az anyag szilárdságát, míg a keresztkötéseken történő támadás csökkenti a rugalmasságot és a rugalmas vissza- alakulást, ami gyakran felszíni repedéseket eredményez. A klóraminok nyers polimerekre (nem vulkanizált és minimális keresztkötés) és vulkanizált polimerekre (keresztkötéssel) gyakorolt hatásának összehasonlítása során kiderült, hogy a klóramin hatások a nyers polimerre minimálisak és a vulkanizált polimerre gyakorolt hatás jelentős (szakítószilárdság elvesztése és alapos duzzadás). Ez a nitril, a butil, és az EPDM alapú polimerekre egyaránt jellemző. A klóraminok hatékonyan támadják az elasztomereket. Az azonban nyitott kérdés, hogy a klóraminok miért agresszívebbek az elasztomerekre, mint a szabad klór. Simmons et al. (1988) úgy gondolják, hogy ez a klórfajták polaritásának függvénye lehet, a polimer polaritáshoz viszonyítva. Talán a klóramin fajták mozgékonyabbak az elasztomer szerkezetben. Ha ez így van, akkor azok mélyebbre hatolnak be, miáltal a szerkezet nagyobb része kerül támadás alá.
