Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
23. Műanyagok a vízelosztó rendszerben - 23.3. Biológiai hártyabevonat epoxigyanta felületen
266 23. MŰANYAGOK A VÍZELOSZTÓ RENDSZERBEN 23.3. Biológiai hártyabevonat epoxigyanta felületen Az epoxigyantát - jó technikai tulajdonságai miatt - gyakran alkalmazzák az ivóvíz- tározó medencék bélelésére. A falak, a fenék és a mennyezet egyaránt bevonható epoxigyantával. A kutatások eredményei két példán keresztül szemlélhetők. 1. A medence falain és a tartó oszlopain mikrobiológiai hártya képződött (Schoenen et al. 1978). A hártya fajlagos mennyisége 5-21 mL/m2. A hártya baktériumok és gombák mellett a. protozoákat, b. kerekesférgeket, c. nematódákat is tartalmazott. A protozoák koncentrációja 5105 protozoa/mL volt. A baktérium koncentráció 1-7-107 mL volt. A szén korát meghatározó vizsgálatok szerint a hártyában a mikrobiológiai tevékenység révén akkumulálódott szén 73%-a fosszilis eredetű, vagyis ásványolajból vagy kőszénből származik. A maradék 27% vízből és az epoxigyanta-bevonatból ered (ha a gyantabevonatot nem kizárólagosan ásványolajból és kőszénből gyártották). 2. A második példában (Schoenen et al. 1981) az epoxigyanta-bevonaton mikrobiológiai bevonat és a vízben csíraszám növekedés jelentkezett, annak dacára, hogy az ivóvíztározók béleléséhez használt epoxigyantákat higiénés és fiziológiai szempontból egyaránt egyértelműen kifogástalannak minősítették. A mikrobiológiai hártya csíraszám-koncentrációja 2,3-104- 6,2-108/mL. A mikro- szkópi felvételek a baktériumok és gombák mellett jelentős mennyiségű amőba, ciliáta, nematóda jelenlétét bizonyították. Az oldószereket tartalmazó bitumennel és a klórkaucsukkal (amelyek esetében 1,5 év után már mikrobiológiai bevonat nem képződik) ellentétben az epoxigyanta esetében a 3 éves vizsgálati időszak alatt a mikrobiológiai hártya eltűnését nem lehetett tapasztalni. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy- sem a fiziológia alkalmasság,- sem a fiziológiai-toxikológiai-kémiai véleményezés és a kiválasztott gomba-, és baktériumfajokkal végzett rövid idejű vizsgálatok nem elégségesek (Barth 1969, Groth 1975). Az is bizonyos azonban, hogy mikrobiológiai szempontból kifogástalan epoxigyanta-bevonatokat lehet készíteni. Erre utal számos epoxigyantával bélelt ivóvíztározó, amelyek falain mikrobiológiai hártya soha nem jelentkezett és a víz csíraszáma nem nőtt (Schoenen et al. 1981).