Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
23. Műanyagok a vízelosztó rendszerben - 23.1. A műanyagok jellemzése
264 23. MŰANYAGOK A VÍZELOSZTÓ RENDSZERBEN baktériumok, a baktériumok csak szénvegyületeket képesek tápanyagul, energianyerés céljából felhasználni. A szerves szénvegyületek közé tartozik a műanyagok kiindulási alapanyaga, az ásványolaj is. Ezeknek az anyagok egy részét a mikroorganizmusok tápanyagként jól hasznosítják, másokat viszont nem képesek hasznosítani. Néhányuk a mikroorganizmusokra, általában az élőlényekre, az emberre toxikus. Az ivóvízhez kapcsolódó kutatások alapján megállapítható:- A baktériumok a hosszúláncú makromolekulák alakjában jelenlevő polimeralapanyagokat csak korlátozott mértékben hasznosítják (Chrometzka et al. 1975, Merz et al. 1967, Toepfer et al. 1976).- Másokat, a makromolekulák kiindulási anyagául szolgáló monomereket, a baktériumok csak részben képesek lebontani, de a baktériumok számára jó tápanyagok.- A műanyagokban lévő segédanyagok zöme mikrobiológiai úton lebontható {Merzetal. 1967).- A baktériumok nagymértékű szaporodása akkor következik be, amikor a lebontható anyagok a műanyag belsejéből annak felszínére transzportálódnak. {Toepfer et al. 1976). A kutatások arra mutatnak, hogy a. ha a lebontható anyagok felszínre jutása gyors, a felszínen a baktériumszaporodás nagymértékű lehet; b. ha a felszínre jutás lassú, akkor a biológiai szaporodás alig, vagy gyakorlatilag nem észlelhető. A festékanyagok, az oldószerek szintén ásványolajból származó szerves szénvegyületekből állnak, és mikrobiológiailag jól lebonthatók {Atlas et al. 1972, Fuchs 1961, Stahl et al. 1953) Az oldószerek zöme alkoholokból, észterekből, keto-alkoholokból, mono- vagy dimetilezett aromás szénhidrogénekből áll. Az egyes keverékkomponensek a keverési aránytól függően „könnyen illékonyak”, „illékonyak” vagy „nehezen illékonyak”. A festékanyagok oldószerének kémiai összetételét alkalmazásuk előtt tehát ismemi kell. Számos műanyagot a mikroorganizmusok, baktériumok, gombák könnyen le tudnak bontani. A molekulatömeg növelésével egyidejűleg azonban, a mikrobiológiai korrózió mértéke jelentősen csökken. Schwarz et al. (1962) különösen hangsúlyozza, hogy adalékanyagok alkalmazásakor, a műanyagok biológiával kapcsolatos viselkedése annál bizonytalanabbul ítélhető meg, minél sokfélébb az összetételük. Különösen a gyorsító-, lágyító-, stabilizáló-, töltőanyag csoportokra kell nagyon figyelni. Jól érzékelteti ezt a helyzetet az, hogy a különböző mennyiségű, ill. keverésű műanyagok a gombásodásra eltérő módon és mértékben hatnak. Ezért a műanyagok gyártásakor (az egyes komponensekre, keverékekre kiterjedő) folyamatos ellenőrzés szigorú követelmény kell, hogy legyen, különösen az olyan műanyagok esetében, amelyeket az ivóvízellátásban és az élelmiszeriparban használnak {Herbert 1969). Ezeket a megállapításokat a következő jellemző kutatási eredmények támasztják alá.
