Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
20. íz- és szagvegyületek az ivóvízellátásban - 20.2. íz- és szaganyagok a vízelosztó rendszerben
20. ÍZ- ÉS SZAGVEGYÜLETEK AZ IVÓVÍZELLÁTÁSBAN 241 fertőtlenítőszerből 0,6 mg/L -t vezettek a rendszerbe, amelyből 1 h kontakt idő után a maradék koncentráció 0,2 mg/L volt, miközben 6 h kontakt idő elteltével 3-as küszöbértékű klóros íz jelentkezett (c. ábra). Ez az íz megmaradt, de 72 h kontakt idő után 5-ös küszöbértékűre növekedett. A 165 a-c. ábrával kapcsolatos vizsgálatok arra utaltak, hogy Dunkerque esetében a legalacsonyabb küszöbértékek és a leginkább elfogadható ízek (klóros íz) hosszú kontakt idő után is a klóros utófertőtlenítéskor tarthatók fenn. Ezért döntöttek a klór további alkalmazása mellett, csupán alkalmazási feltételeit kellett tisztázni. Az előbbi példát folytatva, a klóradagolás módjait a 166 a-c. ábrának megfelelően vizsgálták (Anselme et al. 1987). a) Fóid Klóros, töld b) Iz küszöb érték 166 a-c. ábra. A kontakt idő és a klór dózis hatása egyszeres vagy kétszeres klór adagoláskor. Organoleptikus tulajdonságok a Dunkerque-i vízelosztó rendszerben
