Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
20. íz- és szagvegyületek az ivóvízellátásban - 20.2. íz- és szaganyagok a vízelosztó rendszerben
20. ÍZ- ÉS SZAGVEGYÜLETEK AZ IVÓVÍZELLÁTÁSBAN 235 Az első két okot csak a műanyaggyártók és az extrudálók tudják megszüntetni. Az átszűrődés a csövekhez alkalmazott polimerek fizikokémiai tulajdonságaitól és a csövek környezetében lévő szennyezőanyagoktól függ. A felhasználóknak ezért a megfelelő műanyagcsövet kell megválasztani a környezeti tényezők figyelembevételével, valamint az ágyazati anyagot. Valamely szennyezőanyag diffúziója a szintetikus csövön az alkalmazott polimer szerkezetétől függ. Kétféle típusú polimer létezik:- szemikristályos polimerek, melyek a környező hőmérsékleten amorfok (például PE vagy polibutilén);- szemikristályos polimerek, amelyek üvegszerűek a környező hőmérsékleten (például PVC). Mindkét esetben, először az átszűrődés közbeni szennyezőanyag diffúziót kell tisztázni. A „hajtóerő” a szennyezőanyag koncentráció gradiens a csőfalon keresztül (Fick diffúziós törvénye). A folyamat megindulásához viszonylag hosszú idő kell, amplitúdója mindig kicsi marad, különösen az üvegszerű anyagok, mint a PVC, esetében. Azonfelül, a Fick diffúzió gyorsan megindul, ha a szennyezőanyagok mérete kicsi, a csőanyagban lévő monomerekhez képest. A talaj természete, amelybe a csövek fekszenek, és amelyben a szennyezőanyag létezik, szintén fontos paraméter {Halsen et al. 1991). Ha üvegszerű polimereket (PVC) alkalmaznak és nagy koncentrációjú szennyezőanyagok képesek a természetben levő anyaggal egymásra hatni (feloldani), jóval gyorsabb és erőteljesebb frontális diffúzió mechanizmus jelentkezhet. Következésképen, ha a polimer és a szennyezőanyag között nincs oldási reakció, az anyagosztályozás a legkisebb áteresztőképességtől a legáteresztőbbig PVC»PE feltétel érvényes. Ezért fontos a szennyezőanyag-kockázatot a szintetikus csövek fektetése előtt tisztázni. 20.2.4. Maradék fertőtlenítőszer A maradék fertőtlenítőszer vízelosztó rendszerbeli elegendő mértékének fenntartása tervezésekor szem előtt tartandó, hogy a víztisztító telepről kikerülő, a vízelosztó rendszerbejutó perkurzor anyagok a fertőtlenítőszerrel folytatják reakcióba jutásukat és így íz-szagrontó vegyületek is képződhetnek. A fertőtlenítésre a tisztítótelep végén a víz biológiai stabilitásának megteremtése ill. a vízelosztó rendszerben való fenntartásának biztosítása céljából van szükség. A tisztítórendszerben ózon, aktív szén alkalmazható, a lebontható szerves anyag biodegradációja céljából. Valamennyi tisztítási folyamat jelentősen redukálja az elosztó rendszerbe kerülő oldott szerves szén (DOC) és a BDOC tartalmát. Maradék fertőtlenítőszer jelenlétére a fogyasztói csapig szükség van, mert a biológiai aktivitás az elosztó rendszerben csak így korlátozható. A monoklóramin és a klór-dioxid klórral helyettesíthető. A monoklóramin jóval tartósabb (jóval stabilabb) fertőtlenítőszer a klórnál, bakteriosztatikus hatása hatékonyabban terjed szét a vízelosztó rendszerben (a biofilmre gyakorolt hatását is bele
