Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
20. íz- és szagvegyületek az ivóvízellátásban - 20.2. íz- és szaganyagok a vízelosztó rendszerben
20. ÍZ- ÉS SZAGVEGYÜLETEK AZ IVÓVÍZÉI .LÁTÁSBAN 227 roorganizmusok szag metabolitjai okozhatják. Az Actinomycetesek osztódással történő szaporodása 2-metilizobomeol (MIB) és geosmin vízbe jutását eredményezi. Az így képződő szaganyagok mintegy 10 mg/L koncentrációjúak. íz-szag vegyülete- ket juttatnak a vízbe a különböző baktériumok és algák (például a cianobaktériumok) is, de szóba kerül egyes protozoák, gombák és egyéb vízi mikrobioták ilyen irányú szerepe is. Kis koncentrációk miatt ezen vegyületek eltávolítása a hagyományos víz- tisztítással nehéz feladat. Az 1960-as évekig az íz- és szaganyagok kutatása a mikrobiológia szemléletre irányult, de az 1960-as évektől a hangsúly a kémiai vegyületekre tolódott el. A GC- MS analízis technika feltáró, identifikáló szerepe a fejlődést jelentősen elősegítette. 1969-től a hangsúly az íz- és szaganyag szakirodalomban az Actinomycetesekről a cianobaktériumokra helyeződött át. Vas- és kénbaktériumok is fő szagokozókká léptek elő számos vízelosztó rendszerben. A kutatások arra utaltak, hogy sokfajta mikroorganizmus képes különböző metabolitjaikkal ízt és szagot termelni. A baktériumok zömmel heterotrófok az áramló víztérben vagy a képződött biofilmben. A baktériumok általában Gram negatívok. A vas és szulfát-redukáló baktériumok gyakran korróziós folyamatokkal állnak kapcsolatban. A baktérium-aktivitást az ammónium-ion klóraminos fertőtlenítés miatti túlzott mértékű vízelosztó rendszerbeli jelenlétével is kapcsolatba hozzák. A nitritet a vízelosztó rendszerbeli pangó zónához kötik. 20.2.1.4. Szerves szulfidok Anaerob biológiai aktivitás a vízelosztó rendszer pangó zónáiban léphet fel, ahol az áramlási sebesség kicsi, ahol már nincs maradék fertőtlenítőszer. Ezeken a helyeken mocsárszag, rothadt zöldségszag keletkezik. Wajon etal. (1985) megállapította, hogy ezek a szagok az elosztórendszer anaerob területein jelentkeznek, ahol a mikroorganizmusok (baktériumok, algák, gombák) lebontódnak, miáltal kénvegyületek, mint hidrogén-szulfid, metántiol, dimetil-poliszulfidok keletkeznek. A kutatások 5-20 mg/L dimetil-triszulfid koncentrációt mutattak ki, ami nagyon nagy a molekula 10 mg/L küszöbszintjéhez képest. A 37. táblázat számos baktériumfajt mutat ki, melyek nagy szagtartalmú kénvegyületek okoznak (Wajon et al. 1985). A hidrogén-szulfid képződése általában a meleg vizek problémája is. Az anaerob, nem-patogén baktériumok képesek hidrogén-szulfid képzésére. A baktériumok biokémiai úton redukálják a szulfát iont (S042 ) szulfid ionná (S ), miközben oxigénhez jutnak, melyet elektronakceptorként használhatnak normál metabolizmusukhoz. Ezen reakcióért felelős baktérium a Desulfovibrio desulfuricans, amely hideg és meleg vízben egyaránt létezhet. Számára a legkedvezőbb környezetet a meleg víz képviseli, de csővezetékek hidegebb vizeiben is szaporodik, csökkent mértékben. A szulfát bakteriális redukciója egyes anyagok egyidejű oxidációját is igényli, amelyek rendszerint szerves anyagok. A kútvizek elegendő szerves anyagot tartalmaznak a Desulfovibrio aktivitás fenntartásához, de a nyomelemek, mint a foszfor vagy nitrogén, a baktériumok számára szintén szükségesek. Ha fertőtlenítéshez
