Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
19. Nitrifikáció a vízelosztó rendszerben - 19.14. A nitrogén egyensúly - 19.15. Analitikai vizsgálatok
212 19. NITRIFIKÁCIÓ A VÍZELOSZTÓ RENDSZERBEN ■ Téti vízminták o Nyári vízminták Koncentrációk a tisztítótelepről eltolyó vízben, mg/L 147. ábra. A tisztítótelepről távozó víz, valamint az elosztó rendszerbeli nitrit-nitrogén, nitrát-nitrogén, összes ammónium-nitrogén és szerves-nitrogén koncentrációi. (Az átlós vonalak feletti adatok nagyobb koncentrációkat képviselnek az elosztó rendszerben, mint a tisztító telepről távozó vízbeli koncentrációk.) A 149. ábra a HPC bakteriális sűrűség, a T°C koncentráció, a hőmérséklet és a zavarosság adatait érzékelteti. A HPC a vízellátó rendszerben jellemzően nőtt, ami a maradék klóramin csökkenésével és a nitrifikációval hozható kapcsolatba. A heterotróf baktériumok a csőfalon lévő biofilmből származnak és szaporodnak, amikor az autotrófok szerves szenet juttatnak ki sejtjeikből, ami a heterotrófok számára tápanyag. A T°C viszonylag változatlan marad. A hőmérséklet és a zavarosság változatlan marad vagy nő (inkább nyáron, mintsem télen). A nitrifikáció tehát számos tényező egyidejű hatásaként jelentkezik. A tényezők szerepe a következőképen ítélendő meg (Wilczak et al. 1996):- a fő indikátorok a nitrit, nitrát, klóramin dózis, maradék klóramin és a HPC. Ezeket a paramétereket együttesen kell értékelni;- hasznos paraméter lehet a hőmérséklet, oldott oxigén, szabad-és összes ammónia, ammónia-oxidáló baktériumok mennyisége;- nem alkalmas indikátorok: a lúgosság, a pH és a T°C.
