Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
19. Nitrifikáció a vízelosztó rendszerben - 19.6. A nitrifikáció folyamatai
19. NITRIFIKÁCIÓ A VÍZELOSZTÓ RENDSZERBEN 207 19.6. A nitrifikáció folyamatai Skadsen (1993) az Ann Arbor vízelosztó rendszerbeli nitrifikációra vonatkozó kutatásai a következő specifikus paraméter-kapcsolatokra vezettek:- A maradék klór koncentráció és a HPC kapcsolata az időben, a vízelosztó rendszer valamely pontján, a nitrifikáció lejátszódása következtében példaként a 142. ábrán adott: a maradék monoklóramin csökkenésével egyidejűleg a nitrifikáció miatt a HPC baktériumok koncentrációjának növekedése jelentkezett.- Ezen folyamat közben a nitrit-nitrogén koncentráció időbeli változása a vízelosztó rendszer adott pontján, a 143. ábrának megfelelően alakult.- A nitrit-nitrogén koncentráció és a maradék monoklóramin koncentráció közötti kapcsolat a vízelosztó rendszerbeli nitrifikáció alatt, a vízelosztó rendszer adott pontján, a 144. ábrának megfelelő: a maradék monoklóramin koncentráció csökken, ahogy a nitrit koncentráció nő. A küszöbérték lmg NH2C1/L nagyságrendű. Ez alatt az érték alatt a nitrit növekedés rohamos.- A nitrit koncentráció növekedésével egyidejűleg a HPC is növekedett {145. ábra).- A HPC és a maradék monoklóramin koncentráció közötti kapcsolat, a vízelosztó rendszer valamely pontján, a nitrifikáció alatt a 146. ábrán értelmezhető. A kapcsolat küszöb-típusú: a monoklóramin bizonyos szintje alatt a HPC baktériumok mennyisége nagy. Az 1,5 mg NH2C1/L küszöb koncentráció a vascső felületén képződött biofilm szabályozásának megfelelő volt (LeChevallier 1990). Ez a koncentráció szint azonban valószínűleg változó, az egyéb vízminőségi paraméterektől függően. A vízelosztó rendszerbeli biofilm szabályozásához a 2,0-4,0 mg NH2C1/L koncentráció tartomány ajánlott (Skadsen 1993). 142. ábra. A nitrifikáció következtében befolyásolt maradék klór koncentráció és a HPC koncentráció az időben a vízelosztó rendszer valamely pontján
