Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
10. A cső anyaga és a biofilm kapcsolata - 10.3. A biofilm fertőtlenítése különböző anyagú csőfelületeken
10. A CSŐ ANYAGA ÉS A BIOFILM KAPCSOLATA 135 több mint ezred mennyiséggel (3 log,0) redukálta, míg a szabad klór (1 és 4 mg/L dózis esetében egyaránt) és 1 mg/L monoklóraminnál az inaktiválás hatástalan volt. A vascső felület védő természete (a klór és a vas közötti reakció) miatt a biofilmek perzisztensek a nagyobb mértékű klórozott vízelosztó rendszerekben is. Csőanyag 79. ábra. A biofilm fertőtlenítés hatékonysága különböző anyagú csőfelületeken A biofilmek fertőtlenítőszer igénye a 26. táblázat alapján ítélhető meg. 26. táblázat. A biofilmek fertőtlenítőszer igénye* Csőanyag Szabad klór, mg/L Klóramin, mg/L Kontrol 0,1 0,05 Vas 40,0 32,0 Galvanizált 7,5 1,8 Réz 3,9 0,8 PVC 3,2 0,6 *Valamennyi érték 30 perces fertőtlenítőszer igényt fejez ki. A biofilmet lekaparták a csőfelületről, szuszpendálták 100 mL -nyi fertőtlenítőszer mentes vízben (20°C) 30 percig keverték. Mindegyik oldathoz 12 mg/L fertőtlenítőszert adagoltak. A vascsőről származó biofilm tízszeres hígítású. Mindkét fertőtlenítőszer hatékonyan szabályozta az áramló vízbeli szuszpendált baktériumokat. A szuszpendált baktérium szám 105-106 cfu/mL tartományba esett a biofilm szaporodási fázisban. 4 mg/L fertőtlenítőszer dózis esetében a baktériumszám 10 cfu/mL koncentrációra csökkent. Az 1 mg/L fertőtlenítőszer dózis a szuszpendált baktériumokra nézve kevésbé volt hatékony. Az alacsony fertőtlenítőszer dózisok alkalmatlanok voltak a biofilm baktériumok szabályozásához. Szem előtt tartandó azonban, hogy a nagyobb fertőtlenítési dózisok esetében a klóramin hatékonyabbnak bizonyult a szabad klór hatékonyságánál.
