Öllős Géza: Természetes és antropogén szerves anyagok (KÖZDOK Kft, Budapest, 2007)
I. rész TERMÉSZETES SZERVES ANYAGOK - 5. Víztisztítás
164 5. VÍZTISZTÍTÁS ■ DSW * CHA • Ana Ex A FGW Cteon dózis, mg C^/mg TOC 93 b. ábra. Az ózonizálás hatása az UV/TOC arányra négy különböző eredetű nyersvíz (DSW, CHA, Ana Ex, FGW) esetében A természetes szerves anyag kémiai összetételének hatása az ózonizálásra és a biológiai lebontásra az UV/TOC arányok összehasonlításával ítélhető meg (93 b. ábra ; Goel et al. 1995). Megállapítható: az UV/TOC arányok közelítőleg lineárisan csökkennek, ahogy az ózon dózis nő, mindegyik víz esetében. Ez arra vall, hogy a növelt ózon dózis a természetes szerves anyag frakcióját redukálja, telítetlen C-C kötésekkel. A szerves anyag telítetlen tartalmának redukciója, az ózon dózis növelésekor a CHA esetében volt a legnagyobb, ami a biológiai lebontás legnagyobb mértékű javulásával jár együtt. 5.11.3. TERMÉSZETES SZERVES ANYAG TRANSZFORMÁLÁSA ÓZONIZÁLÁSSAL A természetes szerves anyag (NŐM) tartalmú vizek ózonizálásakor a természetes szerves anyag molekulák szerkezete és funkcionális csoport tartalma megváltozik. Ezek a változások, előózonizáláskor, az utána következő tisztítási folyamatokat befolyásolják. Például, az előózonizálás a maradék fémek koncentrációját növelhetik. Fémek mutathatók ki a tisztított vízből koaguláció vagy szilárd anyag-folyadék szeparálását követően. 5.11.4. FÉM MARADÉKOK Az ózon által előidézett maradék fémek vagy oldható (soluble) fém-szerves komplexek vagy szemcsés formában lehetnek a vízben. Az ózonos oxidáció következtében a szerves savasság növekedése miatt a negatív töltés nő a fém hidroxid pelyhek részecskéin (Jekel 1989). Ezen töltés létrejötte a részecskéket stabilizálja, csökkenti eltávolításuk mértékét a szilárd anyag-folyadék
