Öllős Géza: Természetes és antropogén szerves anyagok (KÖZDOK Kft, Budapest, 2007)
I. rész TERMÉSZETES SZERVES ANYAGOK - 1. A természetes szerves anyag
1. A TERMÉSZETES SZERVES ANYAG A természetes szerves anyag (natural organic matter; NOM) egyike azon vízminőségi paramétereknek, amely a víztisztítást ill. az ivóvízzel kapcsolatos közegészségügyi viszonyokat jelentősen befolyásolhatja. A természetes szerves anyag a felszíni és felszínalatti vizekben, a talajban egyaránt előfordul. Döntő többsége a humin anyagokat foglalja magában. A humin anyagok általában nagy molekulasúlyú, biológiailag nehezen lebontható (refractory), sötét színű makromolekulák, amelyek a szerves anyagokkal kapcsolatos lebontódási folyamatok metabolitjai és termékei. Oldhatóságuk tekintetében a humin anyagok három frakcióra oszthatók:- humin savak (HA), pH > 2 tartományban oldhatók,- fúlvin savak (FA), bármely pH értéken oldhatók,- humin, az oldhatatlan humin frakció. Multifunkcionális szerkezetük miatt a humin anyagok stabil komplexeket alkothatnak a fémekkel és a perzisztens szerves xenobiotikus anyagokkal. Minthogy a humin anyagok 85%-ban természetes szerves anyagok, a xenobiotikus anyagok hordozóiként viselkedhetnek, és az ivóvíz szennyezőanyagainak jelentős hányadát transzportálják. Az ivóvízben a víz esztétikai és íz jellemzőit károsan befolyásolják. Ezért is fontos a humin anyagok eltávolítása a víz tisztítása révén. Ugyanakkor a humin anyagok tisztítás utáni maradék mennyiségeiből a tisztított vízben a klórozás közben klórozási melléktermékek keletkeznek, amelyek közül számos vegyület mutagén és karcinogén. Ezért jóval hatékonyabb víztisztítást kell alkalmazni, mert például a hagyományos koaguláció csak 60-85%-nyi vízi humin anyag eltávolítására képes. A természetes szerves anyag, amely eredetileg a fotószintézis-aktivitás eredményeként jött létre (Ruttner 1963), szárazföldi és vízi eredetű lehet. Az élő és elhaló vegetáció szerves anyagokból jön létre. A szerves vegyületek nagyon komplex heterogén keverékek, amelyek minden felszíni- és felszínalatti vízben megtalálhatók (Owen et al. 1993). Történeti szempontból a forrásvizekből származó szerves savakkal már 1806-ban Berzelius foglalkozott. Közel egy évszázaddal később, Oden (1919) ezeket a sárga színű savakat fulvin savaknak nevezte (fulvin sárga szint jelent). A NŐM ugyan mindenkor hozzájárult a szín, az íz és a szagok jelenlétéhez, vízbeli szerepével, negatív hatásaival csak a trihalogénmetánok szabályozási igényétől kezdve (Federal Register 1979) foglalkoztak. Ettől az időtől kezdve, a természetes szerves anyag, mint prekurzor, szerepe a fertőtlenítési melléktermékek keletkezésével kapcsolatban (Singer et al. 1989), egyértelműen felvetődött. Ennek következtében a természetes szerves anyagokkal kapcsolatos kutatások folyamatosan szaporodtak. Bebizonyosodott, hogy a NŐM a víztisztítást sok vonatkozásban befolyásolja (Mallervialle 1996):- csökkenti a víztisztítás hatékonyságát,- a fertőtlenítőszer dózist növeli,