Öllős Géza: Természetes és antropogén szerves anyagok (KÖZDOK Kft, Budapest, 2007)
I. rész TERMÉSZETES SZERVES ANYAGOK - 5. Víztisztítás
144 5. VÍZTISZTÍTÁS- A koaguláció után a vízben jelentős mennyiségű humin anyag maradt, ami arra utal, hogy a koaguláció nem volt optimális (vagyis a koaguláns dózis nem a maximális természetes szerves anyag eltávolításra volt beállítva).- Minthogy a koaguláció elsősorban a humin természetes szerves anyagot távolítja el, ezért az optimalizált koagulációt ezen frakció zömének eltávolításához kell beállítani. A természetes szerves anyagok a fő prakurzorai a fertőtlenítési melléktermékeknek, ha a vizet klórozzuk. A természetes szerves anyag és a klór reakciójából elsősorban- trihalogénmetánok (THM) és- HAA vegyületek (haloecetsavak) keletkeznek. A fertőtlenítési melléktermékek szabályozásának egyik leghatékonyabb módja a koaguláció, mivel a koaguláció a trihalogénmetán és a HAA vegyületek természetes szerves anyag prekurzorait hatékonyan távolítja el. Ezért számos vízmű a hagyományos klórozási technológiát módosítani igyekszik: a klóradagolás pontját a koagulációtól igyekeznek távolabbra eltolni, miután a természetes szerves anyag reaktívabb komponenseit sikerül eltávolítani (Singer 2004). A koaguláltatott vízbeli humin természetes szerves anyag miatt a savasság és a relatív polárosság nagyobb mértékű, ami a nem-poláros természetes szerves anyag készségesebb eltávolítására utal. 5.6.1. A TERMÉSZETES SZERVES ANYAG FRAKCIÓK VISELKEDÉSE ÓZONIZÁLÁS ÉS KOAGULÁLTATÁS SORÁN A DOC molekulasúly frakciók szerinti eltávolítása ózonizálás és koaguláció révén a 78. ábrán követhető (Owen et al. 1993). Az ózonizálás a > 30 K, 10-30 K, 3-10 K és az 1-3 K molekulasúlyú természetes szerves anyag frakciókat csökkentette. Növekedés a 0,5-1 K és a < 0,5 K tartományokban jelentkezett, ami a nagyobb molekulasúlyú vegyületek kisebb molekula- súlyokra való hasadását jelzi. Az ózonizáláshoz hasonlóan a koaguláció is hatékonyan távolítja el a > 30 K, 10- 30 K, 3-10 K és az 1-3 K frakciókat. Általában, az eltávolítás kismértékű a 0,5-1 K és a < 0,5 K tartományban. Ezek az adatok azt jelzik, hogy az eltávolítás készségesebb a nagyobb molekulasúlyú, mit a kisebb molekulasúlyú természetes szerves anyag tartományban. Az ózonizálás után a vízben maradt nagyobb molekulasúlyú anyag reaktívabb lehet a trihalogénmetánok képződését illetően, valószínűleg a molekulák melléktermékekké való oxidativ transzformációja miatt, amelyek reaktívabbak a klórral. A kutatások arra is rámutattak, hogy a koaguláltatott és a nyersvíz molekulasúly eloszlások szinte megegyeznek a kisebb molekulasúly tartományban (< 5 K), míg di- vergensebbek a nagyobb molekulasúly tartományban (> 10 K). Ez azt jelzi, hogy a koaguláció a nagyobb molekulasúlyú THM prekurzorok eltávolításában hatékonyabb.
