Öllős Géza: Természetes és antropogén szerves anyagok (KÖZDOK Kft, Budapest, 2007)
I. rész TERMÉSZETES SZERVES ANYAGOK - 5. Víztisztítás
132 5. VÍZTISZTÍTÁS Idő, min 73. ábra. A NŐM pehely degradáció mértéke a nyíróerő növelésekor, két koaguláns dózis esetében A koagulációhoz általában alumínium- és vas sókat alkalmaznak. A fémsók esetében a természetes szerves anyag eltávolításakor két mechanizmust fogadtak el (iSinger et al. 1993): 1. a negatív töltésű természetes szerves anyag neutralizált pozitív töltésű fémekkel, miközben oldhatatlan komplexek (Al vagy Fe humátok és fulvátok) képződnek, amit a természetes szerves anyag kicsapódása követ, a pelyhekkel; 2. a természetes szerves anyag adszorbeálódik a fémhidroxid [Al(OH)3 pelyhek- hez vagy a Fe(OH)3 pelyhekhez] csapadékokhoz. A koaguláció hatékonysága erősen függ a pH-tól és a koaguláns dózistól. Nagyobb koaguláns dózisok esetében, több a fém-pehely vagy komplex képződés. A természetes szerves anyag koagulációja a 5 < pH < 6 tartományban a leghatékonyabb, minthogy a töltés netralizációja a kisebb pH értéken hatékonyabb. Kis pH értékeken, a humin- és fulvin savak töltés sűrűsége csökken, hidrofilabbakká, adszorbeálhatókká válnak. A kisebb pH savasítással és/vagy nagyobb koaguláns dózissal érhető el. A TOC és a DBP prekurzor eltávolítás mértéke pH csökkentéssel és/vagy koaguláns dózisok emelésével növelhető. A természetes szerves anyag hidrofób és hidrofil frakciókba sorolható. A hidrofób frakció hajlamos a kisebb oldhatóságra, nagyobb a molekulasúlya, aromásabb és humin elnevezéssel illetik. A hidrofil frakció nem-humin elnevezésű. A humin (hidrofób) frakció az XAD® gyantán tartható vissza. A nem-humin (hidrofil) frakció átjut az XAD® gyantán. A humin frakció könnyebben koaguláltatható alumínium- és vas sókkal, mint a nem-humin frakció.
