Öllős Géza - Solti Dezső: Csatornarendszerek üzemeltetése (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
2. Gravitációs csatornarendszerek anyagai
2. GRAVITÁCIÓS CSATORNARENDSZEREK ANYAGAI A gravitációs csatornarendszerek épülhetnek előregyártott csövekből, lehet a szelvény - elsősorban DN > 800 mm esetén - monolit szerkezetű, továbbá aknák, idomok és különféle szerelvények alkothatják az egyes rendszerelemeket. Jogos igény a beépítésre kerülő anyagokkal szemben, hogy azok legalább 50 éven át ne változtassák meg lényegesen fizikai jellemzőiket, külső és belső víznyomással szemben víz- záróak és legalább +50°C-ig (1,25 biztonsági tényezővel számolva) hőállóak legyenek. Követelmény, hogy a cső anyaga a szállított folyadék fizikai jellemzőiből fakadó abráziós (koptató) hatásnak ellenálljon, illetve, hogy károsodás nélkül elviselje a külső és belső felületen jelentkező kémiai és biológiai hatásokat. Követelmény továbbá a rendszerelemek - egyes szerelvények lehetnek kivételek - egyenszilárdsága, azaz a létesítmény megvalósításakor várható élettartamuk egyaránt vonatkozzon mindenre. Ez lényes üzemköltség-alakító tényező, melynek természetes következménye az azonos és egyenletes értékcsökkenés. A fenti rendeltetéssel összefüggő követelmények között kell szólni arról is, hogy a csatornarendszer ellenőrzésének, tisztításának és javításának biztosítására aknákat kell létesíteni. A csatorna belső felületének simának kell lennie, abból kiemelkedő váll, az átfolyási keresztmetszetet szűkítő semmiféle alakzat nem lehet. A csatornák egyesítésénél (bekötéseknél) a vízszintes és magassági iránytöréseket úgy kell kiképezni, hogy káros örvénylés ne léphessen fel. A XIX. század közepéig a csatornákat faragott terméskőből, elsősorban mészkőből építették. Ettől kezdve a téglát is használták több, mint egy fél évszázadon keresztül. A téglafalazat lehetőséget adott arra, hogy kedvező hidraulikai tulajdonságú (pl. tojás) szelvény épüljön. Mind a kő-, mind a tégla csatornáknál mészhabarcsot vagy cementtel javított habarcsot használtak. Ebben az időben vegyes falazatú csatornák is készültek. A XX. század elején a beton, mint építőanyag alkalmazása került előtérbe, mert a szelvények könnyebben és gyorsabban alakíthatók ki belőle, mint az addig használt anyagokból. Jelenleg helyszínen készített beton vagy vasbeton csatornák DN > 800 mm-nél szelvény esetén készülnek, állhatnak egyenesekből és íves szakaszokból. Az íves csatorna tengelyének sugara legalább az átmérő ötszöröse kell, hogy legyen. A kopásnak kitett csatornát C16 kopásálló betonból, a fokozott kopásnak kitett felületet C25, fokozottan kopásálló betonból kell építeni. A csatornákat legalább a függőleges belméret alsó harmadáig kőagyag, klinker, keramit vagy műgyanta téglával, esetleg lapokkal, vagy műgyanta kötésű habarccsal kell burkolni, illetve bevonni (16. ábra). A burkolt rész fölötti falat szükség szerint
