Öllős Géza - Solti Dezső: Csatornarendszerek üzemeltetése (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
1. Csatornarendszerek - 1.3. A szennyvízhozam változása
1. CSATORNARENDSZEREK 27 mikor éri el az ultrahanghullám a vevő érzékelőjét. A jó detektálási technikát új korrelációs technikával javítva - elsősorban nagyobb szelvényeknél - ±0,5%-os mérési pontosság is elérhető (természetesen nem telt szelvényű áramlás esetében). Korábban az indukciós tömegáram mérésére szolgáló műszerek csak telt szelvény esetén - és általában fix beépítéssel - voltak alkalmazhatók. Jelenleg már az USA-ban és Európában egyaránt elterjedtek a mobil indukciós mennyiségmérők. Ezek mérőgyűrűjét a csatorna falhoz rögzítik és a mérőműszert 7 napos periódusidejű írószerkezettel vagy számítógéphez kapcsolt távadó-feldolgozó- val kötik össze. Ezek kialakítását a 3. és 4. ábra szemlélteti. 1.3. A szennyvízhozam változása A szennyvízhozam napi változásának ismerete (5. ábra, Kerri-Brady 1987) a rendszer fenntartási programjának tervezéséhez nagyon hasznos. Például a csatornarendszer hidraulikai tisztítását - hasznosítva a rendszerben áramló szennyvizet - a nagyobb hozamok időszakában célszerű betervezni. A csatornarendszerben áramló szennyvíz mennyiségét, minőségét, a csatorna- rendszer és a tisztítótelep kapcsolatát egyéb tényezők is befolyásolják. A szippantott szennyvizek csatornahálózatba ürítése régóta jelent gondot az üzemeltetőnek, elsősorban azáltal, hogy leromlott állagú, bűzös, anaerob szennyvíz kerül a csatornarendszerbe {Pálfi 2003). Az ürítések gyakorisága az ártalmatlanítás költségeinek emelkedésével arányosan nő, s különösen az üdülő övezetekben (ahol a szennyvizek aktív, megelőző szagtalanítása folyik, pld. limitált nitrát adagolással) jelentős gondot, másodlagos szennyezést is okoz (illósavak, kénhidrogén-gáz stb.). Emellett az anaerobitásból származó kénes gázokból képződő kénessav és kénsav jelentősen rontja a csatorna műtárgyak fém- és beton részeinek állagát, korróziós hatása révén. A szippantott szennyvíz a telep tisztítási hatásfokát is leronthatja, főleg ha a bebocsátás nagymértékű, s az esti, vagy a reggeli csúccsal együtt érkezik be a telepre, amikor a kapacitás kihasználtság maximum-közeli, a tartózkodási idők a legkisebbek, s a levegőztetés kapacitása is teljesen kihasznált. Mindent figyelembe véve üzemeltetési szempontból az a követendő gyakorlat, hogy a TFH-t (település folyékony hulladék - szippantott szennyvíz) nem célszerű fogadni a közcsatornán - még akkor sem, ha külön bebocsátó helyet alakítottak ki erre a célra. Nemcsak azért, mert nehézkes a mennyiségi és minőségi helyszíni ellenőrzés, hanem egyrészt a környezetterhelés (főleg bűz, zaj), másrészt a csatorna biogén kénsav-koncentrációjának fel- gyorsulása miatt (pl. Pécs, Déli-főgyűjtő tönkremenetele; Dési 2002). A szagtalanítás automatikus vezérlése esetén további gondot jelent a programozónak, hogy a szippantott szennyvíz-bebocsátás, úgynevezett „tűszerű csúcsként” vonul végig, kénhidrogén-profilként a rendszeren, amit - a vegyszer túladagolás elkerülése végett - megfelelő módon azonosítani és diszkreditálni kell.
