Öllős Géza - Solti Dezső: Csatornarendszerek üzemeltetése (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
1. Csatornarendszerek - 1.1. A csatornarendszer alapvető sajátosságai
22 1. CSATORNARENDSZEREK jű műanyag csőből körszelvényű csatornákat építeni, de kivételesen 200 mm-es átmérő is alkalmazható. Ebben az átmérőtartományban 3%o-nél kisebb lejtés nem ajánlott (Sipos et al. 1996). 300 mm-es és nagyobb csatornaátmérők esetében, legalább 5,0 m-es hosszak és rugalmas csőkapcsolatok alkalmazandók, KPE csatorna és homlokhegesztéses kötések esetén a csatorna lejtése min. 2%c lehet. (Előregyártott, nem mászható csatornák esetében, lézerrel történő csőfektetésnél sem ajánlott ennél kisebb lejtést előirányozni.) Ököl szabályként az mondható, hogy a csatorna lejtése nem mászható szelvényméret esetén ne legyen kisebb, mint D[mm] A csatornában szállított szennyvíz a tisztítótelepre, onnan a befogadó felszíni vízbe, vagy a talajba kerül. A rendszer tervezési, üzemeltetési, szennyvíztisztítási és befogadói szemlélete azonban feltételezéseken alapul, környezetvédelmi szempontból pedig a tisztított szennyvíz minőségére vonatkozó ismeretek hiányos volta miatt, rendszerint nagyfokú bizonytalanság a jellemző. A csatornarendszer típusa, a szennyvíztisztítás mértékének igénye, a befogadó, a hasznosítás optimalizálás alapján határozandó meg (VCSOSZSZ 1997). A szennyvíz a csatornarendszerben általában a gravitáció hatására áramlik. Lehet, hogy a gravitációs rendszereknél bizonyos építési hátrányok jelentkeznek (például magas talajvízszint, folyós homok), azonban az üzemeltetési előnyei - ha a rendszer kifogástalanul létesült - nem vitathatók. Amikor a jövő bizonytalan energiaviszonyaira, az energiaköltségek valószínűsíthető növekedésére gondolunk, nagy távlatban az üzemeltetési költségek problémáját kiemelten kell kezelni. A terep lejtésviszonyai, a távolságok, a mélyebb fekvésű gyűjtőterület miatt számos esetben szennyvízátemelők beiktatása szükséges. Egyes esetekben, ahol például a terepviszonyok, a talajvízviszonyok kedvezőtlenek a gravitációs rendszer létesítéséhez, tehát indokolt esetben, nyomás alatti, vagy vákuumos csatornarendszer létesíthető. A csatomaüzemeltetőnek ismernie kell a különbséget a csak szennyvizet, a csak csapadékvizet és az egyesített, szennyvizet és csapadékvizet együttesen szállító csatornarendszer között (7. és 2. ábra, Öllős 1990). A csatornarendszer típusának megválasztása terén nincs egyértelmű szemlélet. A szakemberek számos esetben az ökölszabály és a kialakult iskolák, érdekeltségi viszonyok alapján döntenek. Minden csatornarendszer-típus speciális helyi viszonyok figyelembevételével választandó meg. Egyesített rendszernél esetenként a záporok, felhőszakadások idején olyan meny- nyiségű csapadékvíz juthat a csatornarendszerbe, amely a szennyvíztisztító telep tervezett hidraulikai kapacitását meghaladja. Ilyen esetekre a csatomarendszerbeli tározás (lefolyás-szabályozás), vagy a tisztítótelepnél létesített záporvíztározó alkalmazható. A csatornarendszer, a befogadó és a tisztítótelep szempontjából az optimális üzemeltetés lejtős, dombos, hegyvidéki vízgyűjtőterületeken sok esetben csak a csatornarendszerbeli lefolyás-szabályozással érhető el (Öllős 1990).
