Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)
V
V vízmintavételi csap ♦ vízmolekula 843 vízmintavételi csap A -> kútfejen elhelyezett —> csap, amelynek segítségével közvetlenül a kútból kijutó vízből vett minta alapján a vízminőség ellenőrzése lehetővé válik. vízmolekula H20. A víz molekulájában a 16-os tömegszámú oxigénatomhoz két, 1- es tömegszámú hidrogénatom kapcsolódik egymással 105 °-os szöget bezáró kötéssel. A nagy elektronnegativítás különbség miatt az oxigénatom magához vonza a két hidrogénatomtól a —> kovalens kötésben részt vevő —> elektronokat. Emiatt a vízmolekula erősen polarizált: az oxigénatom negatív, a hidrogének pozitív töl- tésűek. A molekula dipólusmomemtuma és a víz, mint közeg —> dielektromos állandója nagy. A szomszédos molekulák ellentétes töltéseinek vonzása a kovalens kötésnél gyengébb, ám jelentős energiájú hidrogénhidakat alakít ki. Az ideális jégkristályban az oxigénatomok egy tetraéder középpontjában helyezkednek el, a négy csúcson a 2 kovalensen kötött és a két hidrogénhíddal kapcsolódó hidrogénatomot találjuk. A hőmérséklet emelkedése a molekulák kinetikai energiájának növekedését jelenti. Ajég megolvadásakor a rendezett belső szerkezet részben felbomlik, a molekulák közelebb kerülnek egymáshoz. A térfogat csökken, a —> sűrűség növekszik. A H20, mint tiszta víz, a természetben alig fordul elő. Az oxigén ismert izotópjai közül a természetes víz összetétele szempontjából elsősorban a a hidrogén izotópjai közül a (deutérium) a fontos. A természetes víz -> reverzibilis komplexumokká egyesült vízmolekulákat (H20)2, (H20)4, (H20)8, dimer-, tetramer- és oktamer vegyületkomplexeket is tartalmaz. Ezenkívül a vízben mindig vannak (H20)H+, (H20)2H+, (H20)4H+ és (H20)8H+ képletü un. -> hidroxónium ionok. így a természetes víz az egyszerű H20 helyett a következő képlettel fejezhető ki: j(H20) + k(H20)2 + I(H20)4 + m(H20)8 + j’(H20)H+ + k’(H20)2H+ + l’(H20)4H+ + m’(H20)8H+, ahol j, k, 1, m, j\ k\ 1’ m’ az egyes ösz- szetevők százalékos arányát fejezik ki:j + k + l + m+ j’ + k’ + l’ + m’ = 100 %. Tiszta állapotban színtelen , szagtalan -» folyadék. -» Sűrűsége 4 °C-on 1 gramm/cm3. Olvadáspontja 0 °C, forráspontja 100 °C. —> Molekulái —> polárosok, —> dipólus jellegűek. Az élő —> sejteknek átlagosan 60 %-át teszi ki. A víz a legelterjedtebb anyag a Földön. A bioszféra legfontosabb része. Előfordulása, a vegetatív periódusban való eloszlása alapvető fontosságú. A víz állapot-változásai: jég —> víz, víz —> vízgőz. Ajég szublimációra is képes. Az állapot-változásához megfelelő mennyiségű hőre, a fajlagos átalakulási hőre van szükség. Ez olvadás, vagy megszilárdulás esetében 333,3 kJkg-1, elpárolgás vagy forralás esetében 2257 kJkg-1. A víz egyszerűsített fázis-diagramja a 471. ábrán adott, amelyen a hármas pont (T), az elpárolgás (TK), az olvadás és megszilárdulás (TA) és a szublimáció (OT) fázis-egyensúlyok figyelhetők meg. A három görbe a diagram mezejét három nem egyenlő részre osztja: vízgőz (I), folyadék víz (II) és jég (III). Mindegyik mezőben csak egy állapot létezik (vízgőz, víz vagy jég). Az egyes görbék pontjaihoz tartozó nyomás és hőmérséklet függvényében csak két állapot lehet egyensúlyban: a TK görbe mentén a víz és a vízgőz; a TA olvadási és meg
