Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)
V
834 vízgazdálkodási mérleg (vízmérleg) ♦ vízgyűjtő terület V gatási tevékenység. A vízgazdálkodásban alapvető követelmény, hogy a vízzel való tevékenységek különféle feladatait egymással összhangban, egységesen, vagyis komplexen kell megoldani. E követelmény teljesítése mindinkább megkívánja a többcélú megoldások és a térségi szemlélet előtérbe helyezését. A vízgazdálkodás gyakorlatában a feladatok megoldása, az összefüggések miatt, sokszor csak fokozatosan, közelítéssel érhető el. vízgazdálkodási mérleg (vízmérleg) A —> vízkészlet, —> vízigény egyensúly szabályozási elemeinek (vízkészlet, vízigény, vízgazdálkodási rendszer teljesítőképessége) számbavétele és összemérése a szabályozási tényezők szerint, valamilyen mérlegelési rendszerben. A vízgazdálkodási mérleget mindig valamely vízgazdálkodási területegységre és időtartamra értelmezik, a vízgyűjtőfejlesztés valamely időpontjában. Erre alapozva, a szabályozási elemek mennyiségi jellemzőinek számbavétele és összevetése a vízgazdálkodási mérleg mennyiségi oldalát, a minőségi jellemzők a minőségi oldalát és az energetikai jellemzők az energetikai oldalát alkotják. E három oldal meghatározott területegységre és időtartamra együtt alkot teljes értékű vízgazdálkodási mérleget. A különböző jellemzők összevetésének eredménye a vízmérleg mutató. A teljes értékű vízgazdálkodási mérleg vízmérleg-mutatórendszerrel fejezhető ki. Ez alkotja a vízkészlet-vízigény egyensúly többparaméteres szabályozásának alapját. vízgazdaság -> Hidroökonómia. vízgépek -» Térfogatkiszorítási elven vagy áramlástechnikai elven működnek. Céljuk szerint a munkagépek (elsősorban a -» szivattyúk) a víz munkaképességét, például villanymotorral közvetített, külső energia bevitelével megnövelik (felemelik, nyomását vagy sebességét fokozzák), vagy erőgépek (elsősorban a —> turbinák), amelyek a víz munkaképességét hasznosítják (például -» generátornak, egyéb forgógépnek adják át). vízgőz Szűkebb értelemben a víz -» gáz halmazállapotú formája. A víz a természetben előforduló hőmérséklet tartományban elsősorban szilárd vagy folyékony állapotú, állapota a nyomás növelésével, vagy a hőmérséklet módosításával változtatható. Valamely gázt akkor tekintik gőznek, ha a szóbanforgó hőmérsékleten, egyedül a —> nyomás révén cseppfolyósítható (-> kritikus hőmérséklet). vízgőz-nyomás A vízfázissal érintkező gázfázisban a —> párolgás során eltávozó —» vízmolekulák által kifejtett -» nyomás. Egyensúly esetében ugyanannyi vízmolekula hagyja el a folyadékfázist, mint ahány kicsapódik, tehát telített, egyensúlyi állapot jön létre. vízgyűjtő terület 1. hidrológiában: a vízfolyás valamely szelvényén lefolyó vagy az állóvizet tápláló víz felszíni- és felszín alatti összegyülekezésében résztvevő terület. Természetes körülmények között a vízgyűjtőterület felszíni- és felszín alatti lefolyásának minden vize azonos végponthoz tart. A vízgyűjtőterület határai a felszíni- és felszín alatti vízválasztók alkotják; 2. vízgyűjtőfejlesztésben: a vízgyűjtőfejlesztési folyamat területei lehatárolásának természeti alapja, de nem feltétlen
