Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)

T

768 teljes keverésű rendszer ♦ tenzidek T teljes keverésű rendszer Célja, hogy a szervesanyag-terhelés, az -» oldott oxigén és a —> recirkulációs-iszap eloszlása az —> eleveniszapos medence teljes terében egyenletes legyen. teljes kockázat A vízellátó rendszerbeli (a vízgyűjtőterülettől a csapig előforduló) tényleges és lehetséges —» veszélyeket foglalja magában. A vízellátás „termelési vonalán” sok és sokféle esemény, helyzet jelentkezhet, amely egészség-kockáza­tot válthat ki. Minden lehetséges jelentős kockázati forrás azonosítása fontos első lépés a —> kockázat becslési folyamatban, a kockázat számítás és rangsorolás fon­tos -» prekurzora. A teljes kockázat becslése tehát rendszerprobléma, teljes üzemű tározó A csúcsfogyasztás időszakában a vízigény teljes egészét a táro­zó szolgáltatja a hálózatba. telken kívüli közcsatornák A -> házi bekötőcsatorna a közterületen, a telekhatár és az utcai -» közcsatorna között van, a belső- és külső alapcsatorna szennyvizét és csapadékvizét a befogadó közcsatornába vezeti. A -> víznyelőket bekötő csatorna egyesített rendszerű csatornázás esetében az út- és közterületek víztelenítésére használt víznyelők vizét vezeti be az utcai közcsatornába. A közcsatornák a köz­mű vállalatok által üzemben tartott csatornák, amelyek általában közterületen gyűjtik össze a házi bekötőcsatornák, a víznyelőket bekötő csatornák, az iparte­lepek és egyéb területekről lefolyó szenny- és csapadékvizeket. A telken belüli csatornával való csatlakozást mindig egy tisztítási lehetőséget biztosító „akna” közbeiktatásával oldják meg, melynek helye a telekhatártól 1,0 m. temperatura —» Hőmérséklet, hőfok. templát Egy makromolekuláris minta egy másik makromolekula szintézisére szol­gál. Pl.: a DNS kettős-szál szintézise esetén az „új” szál szintéziséhez a „régi” szál templátja szolgál. tengervíz-sótalanítás Tisztítási módszerek: -» desztillálás, -> elektrodialízis, -> fordított ozmózis, —> párologtatás, -> fagyasztás révén lehetséges, tényleges vízveszteség A vízmennyiségmérők érzékenységéből és pontatlanságá­ból, a méretlenül kiadott vízből, a közműves csőhálózat hibái, meghibásodásai miatt elfolyó vízmennyiségekből tevődik össze, tenzidek A tenzidek gyűjtőfogalom a felületi feszültséget csökkentő anyagok megje­lölésére. Felületaktív anyagok, melyek tulajdonsága, hogy valamely határfelüle­ten (pl. víz-levegő) a felületi feszültséget csökkentik. Vizes oldatokban a tisztítás­sal, nedvesítéssel, emulgeálással, diszperzióval, stabilizálással és habképződéssel kapcsolatos hatásaik ismertek. A tenzidek molekulája -> hidrofil és —> hidrofób részekből tevődik össze. A molekula poláros végeit elsősorban a szulfonsav, szul- fonátcsoportok, vagy csoportosan előforduló hidroxil vagy éter csoportok alkot­ják, amelyek mind hidrofil tulajdonságúak. A hidrofób rész -> alifás vagy -> aro­más szénvázból áll. A —> poláros hidrofil csoportok disszociáció-képesség szem­pontjából a tenzidek ionos vagy nem-ionos kategóriába sorolhatók. Az —> ionos tenzidek vizes közegben pozitív és negatív töltésű ionokra -» disszociálnak. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom