Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)

P

630

pH fotoszintézis miatti változása

P

lépnek reakcióba, miáltal C02 szabadul fel és a víz pH-ja csökken. Fordítva, a pH növekedése figyelhető meg a biológiai —> denitrifikáció vagy a -» szulfátok —> redukciója hatására. A vízbeli -» szén-dioxid, -» bikarbónát-ion és a -> karbonát-ion a pH-ra nagyon érzékenyek. pH-t csökkenti: —> aluminíum-szulfát [AI2(S04)318H20], szén-dioxid (C02), -> klór (Cl2), ferri-klorid (FeCl3), hexaflu- oroszilikát (H2SiF6). A pH-t növeli: -» kalcium-hipoklorit [Ca(OCl)2], nátrium-hid- roxid (NaOH), —> oltott mész (mészhidrát), Ca(OH)2, —> kalcinált szóda, (Na2C03), —» nátrium-alumínát (NaA102), nátrium-hipoklorit (NaOCl).

pH értékskála

363. ábra. A pH értékskála és a vizes oldat sajátosságai

pH fotoszintézis miatti változása 1. a változás jellege például a -» szennyvíztisztító tóban, különböző évszakokban (hónapokban) a 3<5¥. értelmezhető. Amint a

C02 felhasználódik, a H+-ion koncentráció csökken és a pH nő. A pH nagy változása a meleg évszakban jóval nagyobb mértékű, mint hideg évszakban, mert az —>• alga —» aktivitás a hideg évszakban kisebb. Az optimális pH a szennyvíz-oxidáló baktériumok számára kb. 8,3. De a szénhiányos rendszerekben, különösen -> vízvirágzás időszakában, a tófelszín közeli vízrétegben a pH 10, sőt 11 értékre is nőhet a nappali órákban. Minél kevesebb tehát a fotoszintézis miatt a -» szén-dioxid, annál nagyobb a pH; 2. a pH fotoszintézis miatti ingadozása a völgyzárógátas tározókban is jelentős lehet.