Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)

A-Á

A

anaerob szennyvíztisztítás ♦ anaerob szennyvíztisztító tó

51

31. ábra. Az anaerob iszapstabilizálás anyagcsere folyamatai

anaerob szennyvíztisztítás Környezeti feltételei: -» oldott oxigén (02) nincs; N03~ /N02~ nincs, vagy elenyésző; erjedések (fermentációk: szerves sav-, metán-, kénhidrogén-, ammónia képződés); —> obiigát anaerob mikroszervezetek. -> Fakultatív anaerob —> ammónifikálók, szerves anyagok átalakítása, foszfor visszaoldó- dás.

anaerob szennyvíztisztító tó Olyan nagy szervesanyagterhelésű, hogy az -> oldott oxigén a teljes térfogatából hiányzik, vagyis benne -» aerob zóna gyakorlatilag nem létezik. Az ilyen tó részleges tisztítást biztosít. Üzeme elsősorban a sav-, és —» metántermelő baktériumok érzékeny egyensúlyától függ. Az anaerob tavakat elsősorban a tisztítórendszer első lépcsőjeként, a nagy szervesanyagtartalmú szennyvizek előtisztítására célszerű alkalmazni. Ezért a belőle elfolyt szennyvizet rendszerint utótisztítani szükséges. A tó hátránya a szagképződés. Az így létrejövő környezetszennyeződést általában a tavat követő -> fakultatív és -a aerob tóból való iszap —> recirkuláltatással igyekeznek meggátolni: így az anaerob tó felszínén vékony aerob réteg képződik, ami a szaganyagok légkörbe diffundálását akadályozza. Az anaerob tó különösen a magasabb hőmérsékletű- és a nagy szervesanyag koncentrációjú szennyvizek tisztítására alkalmas. Az algák mennyisége a felső rétegben kevés. Ha a tó stabil, akkor az —> lúgos állapotú, a -> szag- emisszió kevés, mert a szulfid S2~ ionok formájában van jelen, nem pedig H2S formában. A teljes tisztítás érdekében az anaerob tó után —> fakultatív tó és két —> aerob érlelő tó kapcsolandó. Az iszapot a fakultatív tavakból 3-5 évenként kell eltávolítani. A szennyvíztisztító tó anaerob állapota fenntartható, ha a BOl terhelés az