Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)
L
L 479 mos molekulákkal ütközve, bizonyos esetekben háromatomos oxigénmolekulákat, azaz ózont létesítenek. Az ózonnak egyik fizikai tulajdonsága az, hogy a napsugárzás bizonyos hullámhosszaiban (a legrövidebb hosszúságú röntgen- és ultraibolya sugarak tartományában) energiát nyel el, ami felmelegedést okoz. Ezért a sztratoszféra felső határán, ami mintegy 50 km magasságra tehető, a hőmérséklet megközelíti a földfelszíni értéket. Ettől a szinttől kezdve a hőmérséklet ismét csökken, s ez a hőmérsékletcsökkenés kb. 85 km-ig tart. E réteg neve mezoszféra. A mezoszféra felső határán az átlagos hőmérséklet - 92 °C, s ez a szint a légkör leghidegebb része. Fölötte a hőmérséklet újabb és igen erőteljes emelkedése figyelhető meg. A légkör ezen tartománya a termoszféra, amelynek felső határa kb. 1000 km-ig terjed. Ebben a rétegben találhatók az elektromosságot vezető ionizált rétegek (az ionsűrüség megoszlása szerint 6 ilyen ionizált réteg különíthető el), ezért ionoszférának is nevezik. A termoszférára nagyon magas, 1000 °C- ot is meghaladó hőmérsékletek a jellemzők, sőt erős sarki fény esetén 3500 °C-ot is el-érhet a hőmérséklet. Az ionizáció miatt ez a réteg vezeti az elektromosságot s ezért a rádióhullámok zömét visszaveri. A légkör 1000 km fölötti rétegét exosz- férának nevezik. Hőmérséklete 1000 °C körüli értékre becsülhető, tehát hasonló a termoszférához. Légkörünk hőmérséklet-rétegződését vázlatosan a 270. ábra szemlélteti. Az adatok a földi légkör egészére vonatkozó átlagos értékek, a Föld különböző pontjain és különböző évszakokban, elsősorban a troposzférában és a sztratoszférában, ezektől jelentősen eltérő hőmérsékletek is előfordulhatnak. 270. ábra. Az atmoszféra hőmérsékleti rétegződése
