Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.2. Indikátor mikroorganizmusok
Az összes coliformokat és a HPC-t csak a következő célokra célszerű használni:- nyersvíz minőség-,- tisztítási hatékonyság és- a vízelosztó rendszerbeli vízminőségváltozás becslésére. Az ilyen vizsgálatok alapján ugyan a vízeredetű betegségek valamely településen belüli járványos kitörésének valószínűsége nem becsülhető meg, de a rutin ellenőrzéshez nagyon hasznosak, hiszen a nyersvíz minőség jelentős romlását jelzik. így a víztisztítási szint növelési igénye, a tisztítórendszer üzemeltetési hibái, hiányosságai, az elosztó-rendszerbeli baktériumszaporodás érzékelhetőkké válnak, az ellenőrzési programok kidolgozhatok. Jelenleg nincs olyan indikátor mikroorganizmus, amely a vírusos és/vagy pro- tozoon patogének jelenlétét a bizonyosság akárcsak valamilyen szintjéig is tudná indikálni (Gleeson et al., 1997). Az elsődleges patogének, úgy tűnik, szabályozhatók a kettős gáthatással (hatékony víztisztítás és az E. coli megfigyelése). A víz- mikrobiológusok számára az általános (specifikus) indikátor hiánya, vagy az összes potenciális patogén gyors meghatározási módszere marad a probléma. A vírusok izolálásának szabványos módjai időigényesek és drágák. A bakteriofágok azonban ígéretesek, mint indikátorok. A gén technológia jelenleg az egyetlen remény a gyors patogén-fajspecifikus ellenőrzéshez, bár a költségek magasak (Richardson et ah, 1991). A kutatások jelenleg elsődlegesen a multiplex próbák kifejlesztésére irányulnak, miáltal a patogének széles skálájának egyidejű kimutatása válhat lehetővé, olyan érzékenységgel és fajlagossággal, hogy egyetlen mikroorganizmus 1 L vízmintából 1 órán belül meghatározható legyen. A zéró kockázat koncepció minden bizonnyal nem érhető eh A fogyasztó szerint a kockázat - legyen az bármilyen szintű - elfogadhatatlan az ivóvízellátásban. Ilyen helyzetben a fogyasztó is kényszerítve érzi magát, hogy a víz eredetű patogének jelenlétéből származó személyes kockázatát csökkentse. Azon fogyasztók számára, akik a nagy kockázatú területeken élnek, a következő általános ajánlatok léteznek:- fogyasztói utótisztítás (point-of-use), vagy- csak palackozott víz ivása (Gray, 1994). A forralt víz nem alkalmas minden patogén elpusztítására, nagy valószínűséggel csak akkor, ha a forralás legalább 20 percig tart. Úgy tűnik, az a nézet is jelentkezik, hogy a vízműveknek olcsóbb és hatékonyabb a csapi fogyasztói (point-of-use) tisztítórendszerek alkalmazása (a nagy kockázatú területeken), mint a vezetékes rendszerben a garantáltan patogénmen- tes víz szállítása (Gleeson et ah, 1997). A mikrobiológiai vízszennyeződés messzemenően „uralkodó” fertőző betegség-kockázat a kémiai- és fizikai szennyeződésekkel szemben. Ilyen vonatkozásban azonban óvatos véleményalkotásra szabad csak gondolni, hiszen az ivóvíz79
