Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
7. Szennyvíztisztítás - 7.4. Vírus túlélés aerob- és anaerob rothasztáskor
- Lee et al. (1988) kimutatta, hogy az Eimeria tenella oocysták mezofil iszap- rothasztás után mérsékelten fertőzők maradtak 6 d expozíció után, de termőid (50 °C) rothasztás után teljesen inaktívakká váltak. A gyakorlatban az oocysták életképességét a talajban a napfény, a talaj kiszáradása, a talajbeli víz dréneződése, a predáció (az élőlények közötti táplálkozási kapcsolatok) egyaránt jelentősen befolyásolja. Az előzőekből kitűnt, hogy a Cryptosporidium oocysták életképessége az iszappal kezelt talajban 20-40 százalékkal csökkenhet, 44 d alatt. De a túlélési görbék arra is utalnak, hogy az oocysták ezen periódust is túlélhetik a hideg és nedves környezetben.- A nyers szennyvíz, a csepegtetőtest és a tárcsás csepegtetőtest elfolyó szennyvízének ülepítése arra vall, hogy az oocysták a lebegő iszapfuggöny kialakulása nélkül csak rossz hatásfokkal távolíthatók el. Minthogy ezen elfolyó szennyvizekben a pelyhesedett anyagok koncentrációi és a szuszpen- dált szilárd anyag kevés volt, az oocysta ülepítéssel történő eltávolítása nem lehetett hatékony (352. ábra). A viszonylag hosszú 3,5 h és 4,5 h tartózkodási idő ellenére a hagyományos ill. a tárcsás csepegtetőtest esetében, az eleveniszapos rendszer 48 %-al több oocystát távolított el 2,8 h alatt, mint a hagyományos- és a tárcsás csepegtetőtest. Megállapítható: az eleveniszapos tisztítás hatékony művelet lehet a Cryptosporidium oocysták szennyvízből való eltávolításához, ha az ülepítés megfelelő. A zavarosság ez esetben az eltávolítás-hatékonyság indikátora lehet. A fejezetben idézett kutatási eredmények azt is tükrözik, hogy a jelenlegi ismeretek a cysták és oocysták túlélése tekintetében még nem kiforrottak. A problémát a kimutatási módszerek bizonytalan volta és a befolyásoló tényezők elégtelen figyelembe vétele okozza. Ezért a kutatási eredményeket sok esetben csak tájékoztató jellegűnek kell tekinteni. 7.4. VÍRUS TÚLÉLÉS AEROB- ÉS ANAEROB ROTHASZTÁSKOR A közegészségügy és a környezet védelme miatt a szenyvíziszap elhelyezése, ill. hasznosítása szakszerű megoldásokat igényel. További követelmény az is, hogy a megoldások lehetőleg minimális gazdasági terheket okozzanak. Az egyik népszerű szennyvíziszap elhelyezési mód, számos országban, a mezőgazdasági területek talajának javítása. A talajvíz és a növényzet szennyeződési kockázat miatt az elhelye- zés/hasznosítással kapcsolatos kockázatok természetét ismerni kell és azokat minimális szintre kell csökkenteni. A mikrobiológiai patogének, különösen a vírusok túlélését az elhelyezés előtti iszapkezelések során, ismerni kell. Az enterális vírusok aerob ill. anaerob rothasztás közbeni túlélésére (ill. inaktiválására) vonatkozó kutatások eredményei: 730
