Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
5. Víztisztítás - 5.3. Mutagén aktivitás az ivóvízellátásban
nűvé tevő vegyületek kimutatását segítik (Ashby et ai., 1988). Ezért számos szakember javasolta a rövid-határidejű vizsgálatokat a víztisztítási folyamatok értékeléséhez, avégből, hogy a genotoxikus vegyületek humán expozícióját minimalizálni lehessen. Az Ames Salmonelle/mikroszóma vizsgálat, amely pont mutációt jelez, egyike a legáltalánosabban alkalmazott rövid-határidejű vizsgálatoknak a genotoxici- tás kimutatására. Ezen vizsgálat előnye az, hogy viszonylag könnyen végrehajtható, széleskörű elterjedését az irodalom bizonyítja. Az Ames teszt pontossága az egyes vegyületek okozta karcinogenitás előrejelzésére a rágcsálókban bizonyított és összehasonlítható más általánosan alkalmazott genotoxicitás vizsgálatokkal, gerincesek sejtjeiben (Tennant et al., 1987). Több mint 1000 szerves vegyületet azonosítottak az ivóvíz-mintákban és jóval többet fedeztek fel, de nem azonosítottak (Lucas, 1984). Ezen vegyületek zöme pg/L szinten, vagy ez alatt van jelen. Ilyen kis koncentrációkon a legtöbb ismert mutagént nem lehetne az Ames vizsgálatban kimutatni (Loper, 1980). Ezért a mutagenitás vizsgálat előtt rendszerint valamilyen módszert kell alkalmazni, amellyel az ivóvízbeli szerves vegyületek koncentrálhatok. Egyik a legnépszerűbb koncentrálási eljárás az XAD gyanták alkalmazásán alapul. Az XAD gyanták nagy előnye, hogy- nagy mennyiségű vizet képesek dúsítani a mutagenitási vizsgálathoz,- viszonylag rövid időperiódus alatt (Wilcox et al., 1986). A nyersvizekben lévő mutagén vegyületek, valamint a reakció melléktermékek csak kis százaléka azonosított. Ezért a kémiai jellemzésen túlmenően biológiai tesztre (pl. az Ames tesztre) van szükség ezen vegyületek lehetséges közegészségügyi kockázati szintjének határozottabb értelmezéséhez ill. meghatározásához. A biológiai vizsgálatoknak meg van az a képessége, hogy valamely vízminta ismert és ismeretlen genotoxikus vegyületeinek hatását figyelembe vegye. ( Sujbert, et al., 1999). 5.3.2. MINTA KONCENTRÁLÁS A vízmintákban lévő szemi-illékony és nem-illékony szerves vegyületek XAD gyantákon, az adszorpció révén kocentrálhatók (249. ábra; Petterson et al., 1995). A gyantákat Soxhlet készülékben extrakcióval tisztították 24 h-án át metanollal, etil-acetáttal és metanollal, majd metanolban tárolták. Használat előtt a metanolt desztillált vízzel helyettesítették. Amint az ábra szemlélteti, az első gyantaréteget XAD-8, a második gyantaréteget XAD-2 gyanta alkotja. A vízmintákat, közvetlenül a gyantarétegekre vezetés előtt, savasították pH=2-re, HC1 adagolásával, amit sztatikus keverővei a vízminta vizével összekevertek. A korábbi kutatásokból kitűnt, hogy a mutagén aktivitás jóval nagyobb mértékben mutatható ki az XAD rétegekre vezetett vízmintákból, ha azokat a pH=2 értékre savanyították, mint azokból a vízmintákból, melyeket pH=8 értéken koncentrál493
